Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről Mindezt az SZDSZ vezetésének látnia kellett, hogy az általuk szorgalmazott folyamatok hová vezetnek, mi a végeredményük. De ez nem számított: a hagyománytiszteletet provincializmusnak bélyegezték, a nemzeti önazonosság-tudatot, a történelmi gyökerek tiszteletét nacionalizmusnak nevezték, a hitbéli, vallási meggyőződést avíttnak, felvilágosulatlannak, butának kiáltották ki. Minderre a múltjától megfosztott egyéniségek létrehozása miatt volt szükség, mely könnyedén dominálható, kihasználható. Természetesen ezt a folyamatot leplezett, látens formában propagálták, legtöbbször emberbaráti, „szegény” és kisebbségpárti irányba mozdultak el, de a nyilvánvaló cél a hagyományos többség értékeinek bomlasztása vagy nevetségessé tétele volt. Ez a világszerte egyre inkább összezáró tömegmédia hathatós támogatásával zajlott. Az individuális, múltjától és erkölcsi értékeitől megfosztott „nyílt” társadalom előkészítését mi sem jelezte jobban, mint az évtizedes kommunista bűnök számonkérésének folyamatos akadályozása, majd az MSZMP utódpártjával, az MSZP-vel 1994- ben történő összefogás. Ez leleplezte azt, hogy az SZDSZ bármi áron hatalomhoz akart jutni. Véleményem szerint nincs szó itt pálfordulásról, voltaképpen összenőtt, ami összetartozott. A kezdeti hangos szembenállást felváltotta az uralmi helyzetbe kerülés igénye, melynek eredménye, a hosszú ideig tartó közös kormányzás bebizonyította: a marxizmus és a liberalizmus egy tőről fakadó, azonos célért dolgozó irányzatok. Az embereket végső soron teljesen egyenlővé változtató „jó” szándék mögött a totális uralom és kontroll öncélú igénye sejlik fel. Ez az orwelli vízió megvalósulását vetíti előre... Tematikus szemelvények a dokumentumgyűjteményből Az alábbi fejezetben az SZDSZ prominenseinek és a párt értelmiségi környezetének jellemző és maradandó megnyilvánulásait gyűjtöttük tematikus csoportokba természetesen a teljesség igénye nélkül. A tizenegy politikai témakör meghatározásával igyekeztük lefedni a kilencvenes évek leginkább előtérben levő társadalmi kérdéseit, melyekre az SZDSZ reflektált, meghatározva ezzel a balliberális térfél véleményklímáját és politikai tendenciájának irányát. Az idézetek összessége rámutat arra az ideológiai bázisra, melyre építve vett részt a párt a napi politikai küzdelmekben, illetve tematizálta a közbeszéd bizonyos részét. Felmerülhet a kérdés, hogy azok a szerzők, akik nem kifejezetten SZDSZ-tagok vagy vezetők voltak, miért lettek citálva az alábbi felsorolásban. 55
