Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Halmy Kund Az SZDSZ-jelenség (kifelé mutatva) katonásan, egy irányba anélkül, hogy erőteljes egyszemélyi vezetés irányítása alatt álltak volna. Az elnöknek és az ügyvivő testületnek, majd a frakcióvezetőnek nagy hatalma és befolyása volt, azonban ez kevésnek tűnik az egész tömörülés irányításához. Kétségtelen, hogy maga az elv, a liberális doktrína, az elképzelt új világ komoly rendezőelv volt. A „nyugaton” félig már megvalósult szabadelvű és egyre inkább határok nélkülivé változtatott világ megvalósításának szándéka együvé tartotta a pártot. A fejlődésbe, haladásba vetett hit, a hegeli, végső soron marxi eredetű lelkesedés volt a közös nevező, sőt közös talaja lett később a szocialistákkal kötött koalíciónak is. A felvilágosodás korának gondolatvilágáról elmondhatjuk, hogy a 19-ik században érett politikai „mániává”, mely a 20. századi diktatúrák után, a szocialista és a liberális pártok alkalmi vagy tartós szövetségében öltött testet. Ez a jelenség a mai európai politikában is folyamatosan érvényesülő politikai tendencia, így a kilencvenes években Magyarországon is lezajlott. Összegezve a lényeges tényezőket: az SZDSZ a 20. század végi liberális politikai doktrína klasszikus magyarországi manifesztációja még akkor is, ha ez 1988-1990 táján nem volt egyértelmű, illetve a párt politológiai meghatározása, besorolása váratott magára. Leegyszerűsítve elmondhatjuk, a párt egyesítette az ideológiai baloldalt a gazdasági jobboldallal. Az irányultság meglehetősen egyértelmű volt. Elmozdítani vagy elindítani a magyar társadalmat egy olyan úton, mely többcélú volt, de egymással rokonítható eredményekhez vezetett volna. A liberalizmus mint cél a folyamat értelmezéséhez már kevésnek tűnik. A modern liberális politikai tendencia csupán eszköz az új rendszer létrehozásához, alapjainak letételéhez. A szabadság mint egyetemes cél ebben a rendszerben új értelmet nyert. Kifejezetten az egyén szabadságáról, az individuum kiteljesítéséről, függetlenítéséről van szó. Ez mint végső érték folyamatos célként lebegett a liberális pártok előtt. Arról nem esett szó, hogy a közösségtől elszakított, megfosztott egyén mennyire kiszolgáltatott, védtelen, könnyedén uralható, és gyökértelensége miatt bármilyen egyéni vagy társadalmi válság esetén bukásra ítéltetett! Bármennyire is körülbástyázzák a társadalmat emberi jogokkal, kisebbségvédelmi intézkedésekkel, ha a valós - hagyományaiból, nyelvi, etnikai, nemzeti - kötődéseiből fakadó együttes erejét és kulturális minőségét elveszíti, és a mindig létező felsőbb hatalom kénye-kedve szerint intézi sorsát. Fogyasztóvá válik, csak és kizárólag fogyasztóvá, világcégek termékeinek felvevő alapegységévé. 54
