Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
_______ Dokumentumok 1988-1990 Az SZDSZ-jelenség... dugig tömött irattáskáját. S megbeszélnénk, hogy ízlett az ő Petra lányának s az én Ábel fiamnak a Berde-cipó az unitárius kollégiumban. Tudom, hogy ez álom, de ilyen álom van minden olyan ember politizálása mögött, akinek meleg vér folyik az ereiben, nem szintetikus, híg lötty. Ám ma a fő kérdés a következő: velem álmodják-e ezt az álmot Magyarország lakosai? S a másik, talán még főbb kérdés: el tudják-e viselni a románságnak akár legjobbjai, hogy ez az álom valóságra váljék? Hogy legyenek ismét szép régi magyar városok Erdélyben? Hadd ne válaszoljak ma ezekre a kérdésekre. Vegyük hát szemügyre a két országot. Mindkettő válságban van, bármennyire különböző is a két válság. Romániáé világosabb. A meztelen nyomor, az éhezés, a sötét, a kegyetlen, erőszakos elnyomás, a nemzeti konfliktus alaktalan és egyelőre esélytelen ellenállást váltott ki. A fő tünet a menekülés, amelyre Magyarországon csak későn eszméltek föl, holott épp elegen szóltunk (magam pl. hét évvel ezelőtt). 1982-ben megjelent cikkemben azt kérdeztem: ha a menekülő magyarok áttörik a román-magyar határt, mi lesz? Netán lőni fog rájuk a magyar határőrség? Akkor azt hittem, ezek szónoki kérdések. Románia azóta teljesen elszigetelődött - a sarokba szorított fenevad dacos vicsorgása kölcsönöz még némi látszatot a Ceauşes- cu-rendszernek, amelynek fölső szféráiban is elkezdődött a bomlás; de ez még sok évig eltarthat. Magyarországot fölösleges leírnom, föltételezem, hogy Önök ismerik hazájukat. Egy új jelenség azonban említést érdemel. A független közvélemény kezd alakot ölteni, intézményeket alkotni, s meg kell mondani, féktelen politikai agitáció folyik. Ezt látván, egyik szemem sír, a másik nevet. A rendszer inog anélkül, hogy igazi alternatív politikai erők fölbukkantak volna. Naponta születnek újabb reformtervek, platformok, tizenkét pontok és egyebek. Elfelejtjük, hogy kétféle követelés lehetséges: az egyik az, aminek a megadására a pártállam természeténél fogva képes, a másik az, aminek az elvételére képesnek hisszük magunkat, és amiért kockázatot és felelősséget vállalunk. Azok, akik ma csak úgy általában pl. többpártrendszert követelnek, vagy rosszhiszeműek, vagy naivak. Az egy párt ebbe soha nem fog belemenni. Akkor hinnék a követelőknek, ha már megalakították volna saját pártjaikat. A többi szájhősködés. Ugyanakkor persze örvendetes látnunk ezt a politikai tiszavirágzást. Legalább jól beszéljük ki magunkat, mielőtt legördül a függöny. Rajtunk múlik azonban, hogy képesek vagyunk-e belevinni ebbe a kétes politikai pezsgésbe a felelősség, a szilárd akarat, a politikai érett józanság elemeit. Ez nem a merészség hiányát jelenti, hanem éppen ellenkezőleg. A frázisok radikalizmusa helyett azonban a tettek radikalizmusára volna szükség. De hol kapcsolódik mindez fő témámhoz, Erdélyhez? Hadd emlékeztessek az elöljáróban emlegetett görög fogalomra, a kairoszra. Ki tudja, mikor következik be még egyszer a csillagok olyan együttállása, amikor a magyar és a román nemzeti érdek megegyezik? Ma ugyanis ez a helyzet, s ez 390
