Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről párttá vált az SZDSZ, felvéve azt az alapállást, ami a századfordulón a szociáldemokraták, majd a Galilei-kör nemzettel kapcsolatos nézeteit jellemezte. Kis János filozófus, az SZDSZ alapító atyáinak egyike mindennek az alapját részletesen kifejtette Túl a nemzetállamon című terjedelmes írásában.12 A hagyományos nacionalizmusra épülő nemzetállam hibájául, bűnéül felrótta, hogy: „A nacionalizmust megszüntethetetlen belső feszültségek mozgatják; szüntelenül ingadozik az egalitárius testvériesülés és az antiegalitárius elkülönülés, a kisebbségek beolvasztása, illetve távol tartására való törekvés között. Méghozzá nem a saját zárt köreiben forogva; a kisebbség reagál a felkínált alternatívákra, a többség pedig a kisebbség válaszaira. Gyakori eset, hogy bármit fogadjon el a kisebbség a felkínált alternatívák közül, a többségi politika belső egyensúlyhiánya lehetetlenné teszi számára, hogy belenyugodjon abba, amibe talán beletörődött volna. Ezért nem kivételes, hogy végül sem az egyik, sem a másik pályát nem fogadja el, hanem az önálló kulturális és politikai megszerveződést választja másodrendű státusának tétlen elfogadása vagy a többséghez való csatlakozás helyett. Ez veszélyérzetet kelt a többségi nemzet tagjaiban, s a veszélyeztetettség érzése kényszer igénybevételére bírhatja őket, vagy annál is rosszabbra: az „idegenek” kiűzésére, végső esetben a kiirtásukra. A nacionalizmust a nemzetiségektől való félelem logikája a preventív erőszak felé űzi." Feltételezi, hogy nacionalista eszme által felépülő nemzetállam automatikusan és minden esetben jelentős nemzeti-nemzetiségi, etnikai vagy vallási kisebbséget foglal magába, ugyanakkor történelmi tény, hogy a nemzetállamok születésének korában ez a gond az államok csak szűk hányadára volt igaz. A dilemma szinte kizárólag az Osztrák Császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia térségében jelentkezett akut problémaként, Trianont követően pedig a Kárpát-medencei térségre korlátozódott (ekkor már jórészt a magyar etnikumú csoportok rovására). A fenti érvelés jellemzője a mesterséges kisebbségi „problémagyártás”, mely a Trianonban elszakadt magyarság egyedi és - dimenzióját tekintve feltétlenül - abszurd példájára támaszkodva (mintegy takarózva azzal) generalizálta a kisebbségi problémát, Magyarországon a többségi nemzettel szemben túldimenzionálta azt. A rendszerváltozás idején ez - indokoltan - erőteljesen jelentkezett, lévén évtizedekig elhallgatott, tiltott politikai téma volt a határon túli magyarság kérdése. Csakhogy míg az ellenzéki tábor másik oldala az elszakított magyar 12 Beszélő, 1996. március, 32. o. 35
