Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Halmy Kund \ Az SZDSZ-jelenség előtt kialakult, és évszázados problémakört érint. Nem csak az ún. népi tábor lett SZDSZ-ellenes: a későbbi választási arányok, a hozzávetőleg 7-10%-os liberális választási eredmények jól tükrözik az össztársadalmi hozzáállást ehhez a politikai irányvonalhoz, majd egyre inkább doktrínához. Az az erőszakos, fölényes alapállásból beszélő vagy éppen leereszkedő kommunikációs stílus, illetve viselkedésmód, mely az SZDSZ köreinek jellemzője volt, nem találta meg a szélesebb társadalmi rétegekkel a kapcsolódási pontot, az első időket leszámítva inkább erőteljes visszatetszést keltett. A magyar közízlés nem fogadta el a liberálisok politikai modorát, a társadalmi hangulat más atmoszférájú volt már a nyolcvanas-kilencvenes években is: az SZDSZ által képviselt harsány, sokszor provokatív véleménynyilvánításnak hosszú távon nem volt kellő táptalaja. 6. Szemben a nemzeti gondolattal Az SZDSZ prominensei az említett negatív érvelést használták, látványos eredményeket elérve, ezáltal jó körülhatárolva, definiálva önmagukat. A (később kétessé váló) kommunistaellenesség mellett a nacionaliz- mus-ellenesség volt a leginkább meghatározó politikai attitűdjük, számos nem-nacionalista nemzeti gondolat és törekvés támadásával együtt. A későbbi évtizedekre tekintve, leginkább ez az utóbbi hozzáállás vált a párt agendájának fő csapásirányává, a legjellemzőbb megnyilatkozások, publikációs események, írások tartalmi mondandójává. Kikristályosodott, hogy a párt képviselői számára a nemzeti keretekben való gondolkodás meghaladottá, túlhaladottá vált, vagy legalábbis a fő szószólók ennek a képviseletét tartották kívánatosnak. Ennek egyik egyértelmű jele a kominunistázás helyett megjelenő (főként 1992 utáni) „Csurka-ellenes- ség”, mely jelképezte mindazt, amit a nemzeti „táborral” szemben éreztek az SZDSZ-esek. Már 1990-ben, Csurka István Apák és fiúk című írása után megindult a verbális támadássorozat.10 A drámaíró vált az új ellenpólussá. Hasonló támadások kereszttüzébe került Csoóri Sándor 1990 őszén a Nappali hold című írása miatt.11 Gyakorlati értelemben az SZDSZ politikai ellenfél (sőt ellenség) képe megváltozott, vagy még pontosabban: valódi ellenségképük a felszínre került. Fokozatosan nyíltan nemzetellenes ideológiával fellépő 10 http://magyarforum.hu/cikk/3225/Apak-es-fiuk/ 11 Csoóri Sándor: Nappali hold, Hitel, 1990. szeptember, 5-6. o. 34
