Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... intézkedik. Idézem: „Végül a felek már most szükségesnek tartják, hogy a választójogi törvény módosításával a következő országgyűlési választásokon a magukat nemzetiséginek vallók a pártok területi listái helyett(!) szavazhassanak a nemzetiségek egymással versengő országos listáira oly módon, hogy az egyes nemzetiségek legalább egy mandátumhoz jussanak, de ha ezt a szavazatszám indokolja, listáik között több mandátum is kiosztható legyen.” Ez körülbelül annyit jelent, hogy a többségi etnikum kisajátítja magának a politikai erőviszonyok meghatározásának jogát, és ezt a jogot legfeljebb azokkal a kisebbségi állampolgárokkal osztja meg, akik nem kívánnak élni kisebbségi jogaikkal. Ez a megoldás a kisebbséget eltávolítja a politikai pártok küzdőteréről, jelentősen meggyengíti a politikai pártok érdekeltségét a kisebbségek megnyerésére, viszont megerősíti motivációjukat a többségi etnikum középpontba állítására. Az olvasó bizonyára sejti, hogy az etnikai, nemzetiségi arányok megváltozása a politikai pártokra szavazó állampolgárok körében a két aláíró fél közül melyiknek kedvez és melyiknek nem. A kisebbségeknek a pozitív diszkrimináció elve alapján többletjogok járnak. Ilyen jog a kisebbségi képviselet a törvényhozásban. Ez a többletjog nem lehet egy alapvető állampolgári jognak, a politikai képviselet jogának az alternatívája. Ha a megállapodásnak ez a pontja (Isten ments!) érvénybe lépne, a kisebbségi képviselőt megválasztok köre a legerősebb kisebbségi azonosságtudattal rendelkező magra szűkülne le, s kiesnének ebből a körből a valamely politikai irányzat vagy személyiség iránt legerősebben elkötelezett rétegek. Ezáltal a választási eredmények jelentős mértékben el is torzulhatnak. (Igen valószínű például, hogy egy ilyen választás sokkal erősebbnek mutatná a cionistákat, mint amekkora tényleges befolyással rendelkeznek a magyarországi zsidóság körében.) Nyilvánvaló, hogy az „aktív kisebbségvédelem” szempontjainak az felel meg, ha a kisebbségiként (is) szavazó állampolgárok köre minél szélesebb. A megállapodás másik nagy baja az, hogy a kisebbségek parlamenti köpönyegét eleve az eső utánra, a következő országgyűlési ciklusra utalja ki. Holott sejthető, hogy ami az elkövetkezendő egy-két évben a nyakunkba zúdul, az nem lesz akármilyen zuhé, hanem olyan, amely könnyen ronggyá áztathatja néhány kisebbség biztonságérzetét. Az országgyűlést a politikai tagoltság intézményei, a pártok alkotják, és ez így helyes. A parlament rendjének korporációs fellazítását célzó törekvések, hál’ Istennek, összeomlottak. Ebbe a keretbe a kisebbségek képviseletét csak álságos okoskatáskodással lehet belevinni: legyen valami, hogy ne érje szó a Ház elejét, de olyan legyen, mintha nem lenne, hogy ne zavarja össze a politikai színképet. Ebbe az országgyűlésbe nem lehet belehelyezni egy testesebb képviseletet, amely képes megjeleníteni a kisebbségek belső tagoltságát; nem lehet az országgyűlés összetételét ciklus közben számottevően módosítani; nem lehet a kisebbségi 346
