Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény közgazdászok főként azzal a felkiáltással változtattak, hogy az intézmények (és most tegyük hozzá: a menedzserek) nem „jó ” tulajdonosok, nincs meg bennük a kockázatnak az a tudata, ami egy privatizált gazdaság dinamikus működését élteti. G. B.: Ez a tudat az állami alkalmazottakban még annyira sincs kifejlődve. És nincs tökéletes megoldás, szorgalmazni kell az intézményi privatizációt is, a „privatizáció privatizációját” is. Ami a menedzsereket illeti, szerintem el van túlozva az a veszély, hogy érdekeltek az állami vagyon elkótyavetyélésében. Pontosabban: ha a privatizációban tesszük érdekeltté őket, csökken ez a veszély, és - amint már említettem - megteremtődhet az érdekeltségbeli ellensúly a vagyonfeléléssel szemben. Beszélő: Idehaza a privatizációs keresletet sem árt serkenteni. Mi a véleményetek a kedvezményes privatizációs hitelekről (amelyek eddig igen rosszul működtek) és a munkavállalók tulajdonhoz juttatásáról? G. B:. Szükség van a kedvezményes hitelekre (ilyen eszközzel lehetne ösztönözni például a menedzseri kivásárlást, a vezetett üzem vagy üzemrész magánkézbe vételét), de ezek csak oly mennyiségben teremthetők elő, amennyit az igénybevevők képesek is visszafizetni. Ez sajnos kemény korlát; a bankokat nem helyes ilyen hitelek nyújtására kényszeríteni, ez súlyos beleszólást jelentene az üzletvitelükbe. A munkavállalók tulajdonhoz juttatása terén érdemes megkülönböztetni az egyébként bezárandó vállalatnál még esélyes munkahelymentés esetét attól, amikor eredményes vállalat töredékét képviselő részvényt lehet vásárolni. Utóbbi esetben mindenképpen ellenezzük az ingyenes tőkejuttatást, sőt óvakodnánk az ilyen programok tömeges szervezésétől. Beszélő: És az állampolgári vagyonjegyek, amelyeknek gondolatát az SZDSZ kárpótlási apropóból vetett föl, és emiatt nagy vitát kavart? G. B.: Válságkezelő programunk e kérdésben két ütemet képzel el: az intézmények (önkormányzatok, társadalombiztosítási kasszák, egyházak stb.) kapjanak már az első fordulóban vagyonjegyet. Az állampolgárok viszont csak akkor, ha a gazdaság egyértelműen stabilizálódni kezd (ha tehát - ahogy írjuk - két egymás utáni évben egyszámjegyüvé vált az infláció). Beszélő: Nem tartotok attól, hogy a kormánynak adtok tippeket? Már egy HVG-cikkből is kihallottunk egy olyan hangot, hogy a programalkotók a pénzügy- minisztert akarják segíteni a kormányon belül. Közben a Pénzügyminisztérium kidolgozott egy, a tietekhez sok mindenben hasonló privatizációs elképzelést... G. B.: Tippeket adunk? Bár úgy lenne, bár ne a válságkezelő programunkkal homlokegyenest ellenkező felfogás jellemezné a kormány gazdaságpolitikáját! A Pénzügyminisztérium privatizációs elképzelései itt-ott csakugyan hasonlítanak a mienkéhez, jóllehet ez csupán egy alternatív program a kormány privatizációs bizottságának koncepciójához képest. Jó lenne, ha ilyen irányba fordulnának a dolgok. Nekem sajnos erős kételyeim vannak. Beszélő: Végezetül mégis zökkenjünk át a „hatalomátmentés” nevezetű politikai vágányra! 343
