Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... G. B.: Hát, jó. De akkor legyen megint rólam, és nem a programszerkesztőről szó. Én nem kedvelem, ha a közgazdászok ideológiailag uralják a terepet. Nem tartozom azok közé, akik azt mondják: legyenek adva a kedvező politikai föltételek (lehetőleg egy jó kis diktatúra), és akkor én megvalósítom a modellemet. Chilében is, Törökországban is sokáig eredménytelenül próbálták bevezetni a liberális gaz- daság-modellt, és hogy végül is sikerült, az nem a diktatúrának köszönhető, hanem annak, hogy a gazdaságuk eljutott a nyitottságnak annak a fokára, ami a modell működéséhez szükséges. Az elvont modellekben nem hiszek, de igenis létezik egy minimum, egynéhány hangsúlyos állítás, amelyet nem változtathatok meg anélkül, hogy ne kelljen a sarokba hajítanom, amit eddig írtam, és ne írjak egy teljesen másik programot. Ilyen a gyors privatizáció követelménye. Hangsúlyozom: a megoldás, amit ajánlunk, távolról sem tökéletes, a menedzserek például, akikre egyelőre a nemzeti tőke túlnyomó hányada van rábízva, nyilván nem igazi tulajdonosok. Mégis, ők képesek a privatizáció felgyorsítására. És ezzel kell szembeállítaniuk a szabad demokratáknak azt a kellemetlen érzést, hogy e folyamatban múltban szerzett kétes érdemek is átváltozhatnak biztos pozícióvá. Az SZDSZ-nek szerintem ezen a ponton - vagyis hogy elfogadja-e a gyors privatizáció előnyben részesítését - választania kell. Beszélő: Köszönjük a beszélgetést! 9. Jogállamról, emberi jogokról, kisebbségekről A „francia” nem létezik33 Révész Sándor írása a kisebbségek parlamenti képviseletéről Egységes kisebbségi képviselet? A honatyák, mielőtt letették volna a pennát, mellyel telefirkálták a magyar történelem aranyozott lapjait, megalkották a kisebbségek parlamenti képviseletének behívásos rendszerét, amelynek az a lényege, hogy a képviselők (kiknek túlnyomó többsége a túlnyomó többséghez tartozik), kiválasztják a sok marakodó cigány, zsidó, szerb, német, szlovák stb. közül a cigányt, a zsidót, a szerbet, a nyájból az ideáltipikus birkát, egészen úgy, mintha ez létezne. Schöner Alfréd főrabbi teljes joggal figyelmeztette képviselőtársait arra, hogy a magukat zsidó nemzetiségűnek valló állampolgárok képviselete és a zsidó vallású állampolgárok képviselete nem egészen ugyanaz, és az egyik nem helyettesítheti a másikat. Ugyanez a vallási vezető azt nyilatkozta a Népszabadság március 2-i számában, hogy „ismereteim szerint a magyarországi cigányság módfelett megosztott. 33 Révész Sándor: A „francia” nem létezik. Beszélő, 1990. május 19. 10. o 344
