Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... tovább csökkenti e vállalatok rugalmasságát, alkalmazkodóképességét. Nagyon veszélyesnek látjuk, hogy a vállalatok felélik a vagyonukat. Eladogatják a telkeket meg az értékes dolgokat, hogy bért fizethessenek, avagy, ahogy valaki a programkészítő vitákban fogalmazott, eladják a zongorát egy jó vacsoráért. És mire privatizálásra kerülne sor, nem lesz mit privatizálni. Beszélő: Hogyan lehet gátat vetni a vagyonfelélésnek? G. B.: Mindenekelőtt: gyors privatizációval és azzal, hogy ebben érdekeltté tesszük a menedzsereket. Átmeneti megoldásként pedig vagyonkezelő szervezeteket kell felállítani a vagyonfelélés megakadályozására. Segítene az értékcsökkenési leírás növelése is, hogy lehessen miből fedezni az eszközök karbantartását. Beszélő: A mostani privatizációt lassúnak tartjátok. E kritikával szemben kétféleképpen szoktak védekezni: az egyik (sok szabad demokrata által is hangoztatott) érv szerint időbe telik, amíg megtaláljuk a megfelelő tulajdonosokat, a magyar társadalom túlságosan szegény. A privatizáció — mondják — szükségképpen egy lassú, szerves folyamat. A másik (egyértelműen kormányzati) érv az, hogy irdatlanul nagy a feladat, és még mindig jobban mennek nálunk a dolgok, mint a szomszédainknál. G. B:. Amint kifejtettem már, abból indulunk ki, hogy helyzetünket mindenekelőtt saját magunkhoz képest kell megítélnünk. Az előbbi érv valóban súlyos. Két gondolatot szegezünk szembe vele. Egyrészt a krízis oly mély, és oly rossz hatásfokkal kezelhető az állami tulajdon túlsúlya miatt, hogy a privatizálást minden eszközzel (akár elméletileg nem tökéletes eszközökkel, nem a „legjobb” tulajdonos vagyonhoz juttatásával is) elő kell segíteni. Másrészt a mostani privatizációs politika - amelyet az állam és az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) túlzott hatalma jellemez - oda vezet, hogy a privatizációs kínálat elmarad a kereslettől. Nem készítenek elő olyan ütemben és annyi vállalatot a magánkézbe adásra, amilyen gyorsan és amennyit megvásárolnának. Például a múlt ősszel beharangozott Első Privatizációs Programban szereplő cégek közül tudtommal még egyet sem adtak el, bár már kijelölték a megfelelő tanácsadó cégeket. (A tanácsadó vállalkozás közbeiktatása persze fontos; mi azt írjuk, hogy a privatizációban részt vevő tanácsadó cégek hitelesített listáját a vagyonügynökségnél vezessék, azonban meg kell adni a vállalatoknak - a menedzsmentnek - a lehetőséget, hogy e listáról maguk válasszanak tanácsadót.) Még valamit: számos honfitársunk kistulajdonra vágyik, ők mindenképpen „jó” tulajdonosok lennének. Viszont a kormány és a koalíció előprivatizációs programja - amelyet az ÁVÜ hajt végre - fiaskónak bizonyult, nem kis részben azért, mert csak a bérleti jogot óhajtották „privatizálni”. Mi feltétlenül támogatjuk a kisprivatizációt, mégpedig nemcsak az üzletek, vendéglők magánkézbe adását, hanem a kis állami vállalatokét is. Ilyen kisvállalatokat létre is hoznánk - ahol csak lehet - a nagyvállalatok szét- darabolásával vagy leválasztásával, a monopóliumok felbontásával. Beszélő: Hogyan jellemeznéd a privatizáció mostani állását? 340
