Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
1 Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... Hangsúlyozom, lehet csinálni a privatizációt vagyoni kártalanítás és népi, állampolgári részvények nélkül is. De ennek a lehetőségnek a felhasználása - egyre inkább mutatja az elmúlt hónapok története - azért fontos, mert a magyar társadalom nem tudja megoldani, hogy a három szempontot: az igazságosságot, a jogszerűséget és a gazdasági követelményeknek való megfelelést úgy valósítsa meg a privatizálás során, hogy ez mindenki számára egyértelmű megoldásokat teremtsen, hogy ezt az átlag állampolgár szeresse, magáénak tekintse. Privatizálni kell, de a magyar állampolgárokkal meg kell szerettetni a privatizálást. Részt kell adni nekik a privatizálásra kerülő vagyonból. Nézzék meg, mit csináltak az angol toryk, akikről igazán nem lehet azt mondani, hogy rózsaszínűek lennének. Széles körben használták azt a módszert, amit mint általános módszert mi vitattunk és nem szerettünk, de mint az egyik privatizálási módszert mindig is helyeseltük és alkalmazásra javasoltuk. Az alkalmazottaknak és a menedzsereknek ellenszolgáltatás nélkül vagy szerény ellenszolgáltatással viszonylag jelentős vagyonokat adtak el. Miért tették ezt? Szerették az alkalmazotti tulajdonrendszert? Igazából nem. Nem féltek attól, hogy az alkalmazottak és a tulajdonosok között politikai ellentét fog keletkezni. A nemzeti vagyon privatizálásának akciójában nem lehet úgy eljárni, hogy az állampolgárt - aki a mi esetünkben különlegesen bajban is van - ne támogassuk! Támogatnunk kell! Indokolt és lehet is adni az állampolgároknak pénzt. Javaslom, hogy a kárpótlási gyakorlatban az állampolgári kárpótlást is vezessék be. A privatizációs kereslet megteremtésének ez fontos része lesz, bár nem egyedüli része. Emellett jelentős összegeket kell és lehet is adni - a társadalombiztosításnak, az önkormányzatoknak, a non-profit intézményeknek, a kulturális egészségügyi intézményeknek. így létrehozhatjuk az új tulajdonosok széles skáláját. Nem lehet csak a kereslet oldaláról beszélni. A tömeges privatizáció, amiről most szó van, nem valósítható meg egy állami ügynökségen keresztül. Akkor lehet csak megvalósítani, ha az állami ügynökség csupán ellenőrző funkciókat gyakorol, és százával fognak alakulni azok a vállalatok, és bejönnek azok a külföldi vállalatok, amelyek az állami ügynökség megbízásából a privatizációs üzletet üzleti alapon lebonyolítják. Ha ezek versenyben lesznek, kiszolgálják az állampolgárokat, akik voucherekkel és kuponokkal fognak jelentkezni; hogy most ezt melyik vállalatba fektessék; és úgynevezett portfolio investmentben fognak lehetőséget kínálni nekik, akkor elérhető, hogy az a csekély vagyon, amelyet egy-egy család kapott, ténylegesen kamatozzon, nem beszélve arról, hogy a privatizációs folyamatot is elő fogja segíteni. Utolsó érveimmel azzal vitatkoznék, amit Kupa Mihály mondott. Igaz, hogy jelentős az állami eladósodottság. Államadósság azonban az országok jelentős részében van. Nagyon jól működő országokban a nemzeti jövedelem termeléséhez képest a mienkénél nagyobb is lehet, és tudják is kezelni. A fedezetét többek között a működő gazdaság adójövedelmei képezik. 332