Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény élni, az is tetszik, hogy ezt degresszív formában teszi; és az is, hogy több időszakra elosztva fogja a végleges kártalanítást megoldani. De kérdés, hogy lehet-e mást tenni, vagyis nem célszerű-e módosítani az előterjesztést. Azt gondolom, hogy a privatizáció kérdésének megoldása nélkül egy részleges kárpótlás és az ennek megfelelő pénzkibocsátás valójában nagyon veszélyes. A kárpótlást akkor lehet megoldani, ha mind a költségvetési politikában, mind a pénzkibocsátási és pénzforgalmazási politikában lényeges változás történik. Ha pénzt teremtünk bármilyen sajátos formában arra, hogy privatizálni lehessen, akkor természetesen a kereslettel szemben kínálatot is kell teremtenünk. Ha a privatizációra felkínált vagyon úgy fog nőni, mint az elmúlt hónapokban növekedett, akkor nem lehet megugrasztani a privatizációs keresletet, mert az inflációt jelent, és azt fogja eredményezni, hogy akik vagyonhoz jutottak, azok semmihez sem jutottak. De ha az a 2000-1800 milliárd forintnyi érték, amit privatizálásra szánunk, valóban bázisa a privatizálásnak, akkor nem teremtettünk pénzt, ami a forgalomba kerül, mert ha az állam kezébe kerülnek a voucherek, kuponok, amiket kiadnak, az állam azonnal megszünteti ezek pénzszerű használatát. Abban a pillanatban, ahogyan befolytak hozzá. Egy jól előkészített privatizáció inflációveszélyes, de nem teremt inflációt, legalábbis nem teremt ellenőrizhetetlen inflációt. Lehet többet, nagyobb mértékben kárpótolni, és lehet más típusú kárpótlást is napirendre tűzni, mint amit a kormány kárpótlási törvénytervezete javasol. Az állampolgári kárpótlás Azt mondhatnám, hogy pár százezer ember mellett tízmillió ember ügyét is egyszerre kezelnünk kell. Ezek az emberek nagyon konkrét értelemben anyagi, vagyoni jövedelmi vonatkozásban kárvallottjai az elmúlt negyven évnek. Mi volt az elmúlt negyven év bérpolitikája? Mindenki tudja, és máskor érvelni is szokott vele. Alacsonyan tartja az állam a kifizetett béreket, és közös alapokat hoz létre, amelyekből fedezi a nyugdíjakat, fedezi a társadalombiztosítás egyéb, betegápolással, gyermektartással kapcsolatos költségeit, az ország kulturális költségeit - és folytathatnám ezt a sort. A nagy akkumuláció, ami alacsonyra nyomta a kereseteket, rossz beruházásokra költődött el, azok nem teremtenek olyan jövedelmet, amiből az ígért juttatásokat fizetni lehet. Az alacsony bérű, bérből és fizetésből élő réteg itt áll, tudomásul kell vennie, hogy a társadalombiztosítás, a kulturális rendszer ígért juttatásai sehol nincsenek ahhoz képest, amit ígértek, és nekik nincs pénzük arra, hogy magánjövedelmükből ezt megvásárolják. Ezért kell bevonnunk a kárpótlásba mindenkit. Valamilyen alapot kell létesíteni, ami azt eredményezi, hogy egy-két hónapi átlagbért egy három-négy tagú család megkaphat, mint ennek a vagyonnak a hozadékát. Ez vagy ehhez hasonló eljárások nagyon is indokoltak. 331
