Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... fontos dolog eldőlt szeptember 30-án és október 14-én. Mi lesz itt? - kérdezte az SZDSZ választási plakátja, milliók bizonytalanságát fogalmazva meg. Milliók bizonytalanságát amiatt, hogy a kormánykoalícióról mindinkább bebizonyosodott: az az állítás, hogy megrázkódtatás nélkül tudja átvezetni az országot a szociális piacgazdaságba, nem volt több vonzó választási ígéretnél. Bebizonyosodott az is: az új vezetői garnitúra politikai stílusában, az állampolgárokkal való kommunikációjában legalább annyira a jelszavak, szónoki tirádák helyettesítik az egyenes beszédet, mint elődeikében. A kormánykoalíció választási kampánya megbukott, minthogy röplapjaik tele voltak olyan állításokkal - mint hogy az ellenzék akadályozza a földkérdés rendezését, vagy hogy az ellenzék kelt tüntetésekkel zűrzavart -, amiről nyilvánvaló volt mindenki számára, aki a röplapokat elolvasta, hogy hamisak. Az ellenzéki pártoknak a kormánypártokat bíráló állításai viszont megegyeztek az emberek mindennapi tapasztalatával. A kampány végén az MDF magabiztos válaszplakáttal jelent meg a falakon: Mi leszünk itt! Az ügyes válaszban nem egyebet mondtak ki, mint amire mindig is törekedett az MDF: a maga „szellemiségét” tenni uralkodóvá szerte az országban, az élet minden területén. Az önkormányzati választásoktól azt várták, hogy miként tavasszal átvették a hatalmat a kormányban, a minisztériumokban, most kormánykoalíciós kézbe kerülnek a falvak és városok. Azt várták, hogy miként az elmúlt alig több mint négy hónapban az országos szervek hatáskörébe tartozó pozíciók egész sorába ültették a maguk embereit, most megtehetik ezt a városi, falusi állásokban is. Kezdett valósággá válni az, amit februárban egy vezetőjük kikotyogott, majd a márciusi választások előtt alig győztek cáfolni: az újfajta párthűség, az igazodás az újfajta hivatalos ideológiához. Ezt teljesítette volna ki a győzelem az önkormányzati választásokon. Azt várták, hogy az MDF - két koalíciós partnerének együttműködésével - mindinkább újfajta állampárttá válik, az ország pedig MDF-országgá. Az MDF vezetőinek nem egy kijelentése mutatta: meg sem fordult a fejükben, hogy egy újabb választáson kicsúszhat kezükből a kormányhatalom. A kormánykoalíció egyik pártja, a kisgazdapárt az első fordulóban, szeptember 30-án szenvedett súlyos vereséget, amikor kiderült a falvak népe a kisgazdákkal szemben nagy többségben a „függetleneket”, a volt tanácselnököket és -titkárokat, falusi párttitkárokat, tsz-vezetőket választja. A második forduló viszont a vezető kormánypárt, az MDF súlyos vereségét hozta: egy-egy kivétellel minden budapesti kerületben és minden megyeszékhelyen alulmaradt, és elveszítette a budapesti főpolgármesterségért folytatott versenyt. SZDSZ-Fidesz-többség jött létre olyan, tavasszal MDF-túlsúlyos nagyvárosokban, mint Miskolc és Szeged. Az országban ezután rendkívül bizonytalan politikai szituáció alakult ki. A kormány helyzete névleg stabil, hiszen négy évre szól annak az Országgyűlésnek a mandátuma, amelyben a koalíciónak biztos többsége van. Az ország megtanulta, hogy a szavazógép megbízhatóan működik. Ugyanakkor a kormánynak abban a tudatban
