Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről kezdetben az ügyvivők jó része közülük került ki, akiknek jelentősége később is folyamatosan kimutatható csakúgy, mint a gyakorlati politika kivitelezésében vagy a teoretikusabb, háttérmunkát is működtető „think-tankokban”, illetve a publikációs frontokon. A Beszélő műhelyszerű jelentősége ezen felül önállóan is fontos, hiszen amellett, hogy gyakorlatilag pártlapként működött, a párt esetében különösen fontos értelmiségi „holdudvar” is jórészt itt publikált, nyilatkozott vagy vitázott. Az irányzatok elsősorban személyekhez kötődtek, de a liberális jelzőt a párton belül mindenki elfogadta, magáénak érezte. A „jobboldali”, piacorientált gondolkodástól a baloldali, neomarxista (sőt maoista gyökerű), szociális, szo- ciálliberális álláspontokig minden megtalálható volt a pártban. Összefoglalva, a fent említett libertárius politikai felfogás volt markáns a pártban (még ha ezt sokan nem is ismerik el), melynek jobb és baloldali irányzatai legyezőszerűen, több ágra osztódva jelentkeztek. Kötetünk tárgya elsődlegesen a Szabad Demokraták politikai szellemiségének, ha úgy tetszik, ideológiai alapvetésének a körüljárása. Ezt lényegében a párt vezető személyiségeinek, illetve meghatározó értelmiségi környezetének okfejtéseiből, nyilatkozataiból és a részletes pártprogramok meghatározó fejezeteiből lehet visszakövetkeztetni, feltárni. Az elektronikus médiában (televízió, rádió) történt megnyilvánulások kevésbé használhatók ebből a szempontból. Azokban inkább - néhány hosszabb interjút, beszélgetést leszámítva - a napi aktuális eseményekre adott reakciók a jellemzőbbek, nem pedig a precíz és távlati eszmefuttatások és bővebb elemzések. A médiát a kilencvenes években gyakran érte az a vád, hogy baloldali és liberális elfogultságú. Ez nem csak az elektronikus média világát érintette. Alapos kutatásaink során beigazolódott, hogy a napi sajtónál még erőteljesebb, egyoldalúbb baloldali dominanciát mutattak a hetilapok, havi kiadványok.9 Ez az 1990-es választásokat megelőzően elsősorban szocialista, poszt-MSZMP-s irányultságú volt és a fordulatot követően lendült az inga a liberális túlsúly felé. Mint említettük, a Beszélő - a kívülállók és a hívek számára egyaránt nyilvánvalóan - jelentette a központi liberális orgánumot, de a Magyar Narancs, a 168 óra, majd később a Világ és a rövidebb életű Köztársaság is fajsúlyosabb írások megjelenési helyének számított. Gazdasági téren a Heti 9 Fricz Tamás - Flalmy Kund - Orosz Tímea: A politikai túlélés művészete. Lakitelek, Antológia, 2014 29
