Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Halmy Kund Az SZDSZ-jelenség Világgazdaságban megjelent írások jelentették ezt az irányvonalat. A jobboldali „fordulatáig” a Magyarország című hetilap is baloldali és liberális kritikai hangot ütött meg. A politikai célkitűzések nyolcvan százaléka ezekben az orgánumokban látott napvilágot. Közös jellemzőjük a rövid, velős, lényegre törő közlési forma, kivételt jelentettek ez alól Tamás Gáspár Miklós és Kis János nagyobb lélegzetvételű írásai (a politikai filozófia szempontjából leginkább megalapozott tézisekkel és eszmefuttatásokkal). Fő kérdéseink, hogy mi volt a célja az SZDSZ-nek, milyen Magyarországot vizionáltak, milyen volt a jövőképük, milyen jövőbeni magyar társadalmat képzeltek el, és mit szándékoztak tenni ezért? A liberális társadalmi szándékok, kísérletek (ezen belül az SZDSZ által képviselt balliberális forma) nem olyan egyszerű vagy egyértelmű gondolathalmazok, mint amelyeket az ezredfordulót követő évtizedekben elképzelünk, vagy visszavetítünk abba a korszakba. A párt korai történetében megkülönböztethetünk 1988 előtti állapotokat, mely a tömörülést az ún. „demokratikus ellenzékhez” (és a Beszélő-körhöz) köti, az 1988-89-es „stílust” és az 1990-94-es irányvonalat. A negyedik, immár homogénebb és egyértelműen baloldali-liberális korszak az MSZP-vel kötött koalíciót követően vált kétségtelenné és leplezetlenné. A korai magyar demokrácia sajátságos, pártközi „fék- és ellensúly rendszere” mutatkozott meg az MSZP és az SZDSZ viszonyában, a húzd meg-ereszd meg taktikázás a két koalíciós párt között. Ez néha színjátékot, néha valódi párharcot jelentett. (Történt ez olyan koalíciós kormányzás idején, mely a hagyományos kormányalakítási logika szerint nem kellett volna, hogy létrejöjjön. Az MSZP 1994-es győzelme meghaladta az ötven százalékot a parlamenti arányokat tekintve, így nem lett volna szükség a kisebbik párt kormányzati szerepére. Mégsem így történt.) A nagyobbik pártnak - Horn Gyula nyilatkozataiból egyértelműen látszik - semlegesíteni kellett a várható liberális ellenzéket: inkább beemelték a kormányba (a médiatámogatással együtt), minthogy az Antall-időszak nehéz kormány-ellenzék viszonya megismétlődjön. Az SZDSZ pedig elemi erővel igyekezett a hatalomba, az MDF-kormány megingásától kezdve ez folyamatosan érzékelhető volt. Elképzeléseik és céljaik érvényesítése mindennél előbbre való volt. Sokak, akik hittek egy klasszikus liberális párt megerősödésében és a hagyományosnak mondható (mindenképpen anti kommun ista) liberális elvek érvényesítésében, erősen csalódtak. Ez volt számunkra a párt végső (vagy első
