Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény végeredménye sajátos próbája lehet az alakuló demokráciának. Csepeli Györggyel Rangos Katalin beszélgetett.- Az emberek igazságérzete követeli az ilyenfajta bűnkatasztert, vagy pedig bizonyos politikai erők gondolják úgy, hogy ezzel számot kell vetni?- Nem kertelek, nem mondom azt, hogy az emberek nem akarják. Akarják, mert úgy élték meg az elmúlt négy évtizedet, mint igazságtalanságot, amelynek ők voltak az áldozatai. A probléma az, hogy bizonyos politikusok fölállnak a piedesz- tálra, és az erkölcsiség tógáját magukra öltve prédikálnak igazságosságot a többieknek. így bizonyos szempontból mozgósítják azt a mechanizmust, amellyel, ha ezután is együtt fogunk élni, továbbra sem lesz semmifajta garanciája annak, hogy ne kövessünk el újra, még nagyobb gazságokat. Hangsúlyozom: ez a folyamat soha nem ér véget, mert ha a kisajátítottakra, a meghurcoltakra gondolok, egy nemzedékkel korábbra visszanézve könnyen kiderülhet, hogy a most meghurcoltak éppen a meghurcolok voltak. A szerepek állandóan cserélődnek. Közelebbről vizsgálva: áldozat és elkövető - egymásba csúszó kategóriák. Azt tudom csak javasolni: mindenki önmaga számára végezze el az igazságkeresést és ne a másikat, ne mindig a másikat üldözze, keresse. Annál kevésbé, mert így fölmerülnek olyan előítéletek, stigmák, olyan bűnbakképző mechanizmusok, amelyek aztán visszahatva, idővel újra elindítanak egy ellenjárványt. Bosszúvágy vagy sikerélmény- Ön szerint elvárható az a mértéktartás és nagyvonalúság most a közemberektől, illetve a politikusoktól, hogy ne keressék az igazságtevés lehetőségét?- Nem várható el, mert nem vagyunk szentek. A kormánytól viszont elvárható volna, ha tényleg demokratikus viszonyok kimunkálásán és valóban egy piaci társadalom fölépítésén fáradozik, hogy figyelmét minél előbb olyan kérdésekre fordítsa, amelyek megoldásával tényleges fölemelkedés, polgárosodás, fölzárkózás kezdődhet. A bosszú méregfogát így ki lehet húzni, mert ha mindenki emelkedik, már nem az irigység lesz a döntő motívum, hanem a saját siker keresése. Az, hogy én mennyit nyerek. Amit hiányolok és ami miatt elmarasztalom a Justitia-tervet: nem azt a várakozást ébreszti, hogy most valami megindul. Méghozzá jobb irányba, mert ez nem a jobb, hanem a rosszabb irány.- Nem éppen az hozta-e magával ezt az utólagos igazságkeresést, hogy itt csöndes forradalom, lágy, békés rendszerváltás volt? Itt nem hullott egy csepp vér sem, itt a forradalmak megtisztító jellege — amikor már mindenki megcsömörlik a vértől és a bűnösök elnyerik büntetésüket - elmaradt. És az előző rezsim látványos leszereplésének sem voltunk tanúi. Nem ezek hiánya torkollik most ilyen megoldás- keresésbe?- Szerintem ne játszadozzunk a forradalom szóval. Nem hiszem, hogy beszélni lehet vértelen forradalomról, bársonyos forradalomról. A forradalom olyan általános 289
