Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... felfordulása az emberi lelkeknek és viszonyoknak, amelyben minden megtörténhet, amikor a jó uralma megszűnik. Kár volna tehát forradalmi pszichózist kelteni, amikor a jogtalanságot tesszük meg jobbá, a törvénytelenséget törvénnyé, az önkényt az igazságosságot megszabó forrásnak. A fordulat lényege, igazi történelmi interpretációja, hogy megegyezés útján ment végbe. Történelmileg egyébként nem teljesen párhuzam nélküli ez, hiszen 1848-ban is az történt, hogy egy elit - átlátván a helyzet teljes képtelenségét és csődbe fordulását - lemondott, lelépett békésen. Ennek az elitnek a holdudvarában tanyázó, történelmileg esetleg káros szerepet játszó személyeket számonkérő szék elé állítani: abszurdum. Ezen abszurdum mögött pedig az van, hogy az új elit nem tud mit kezdeni az ölébe hullott hatalommal. És ahelyett, hogy ezt a hatalmat az emelkedés, a polgárosodás, a Nyugathoz való felzárkózás érdekében okos és hathatós intézkedésekkel, a várakozások felébresztése célzatával érvényesítené, pótcselekvésként, álcselekvésként odadobja koncnak azt az elitet, amelynek voltaképpen köszönheti a hatalmát. Történelmi értelemben véve ez még erkölcstelenségnek is nevezhető. Ha összeírjuk a gyalázatosokat- Nem lehet érv ezzel szemben az, hogy legalább annyit meg akar tenni ez az új elit, hogy megnevezi azokat, akik előzőleg felelősek voltak, és kész, megáll itt? Mondván: a nép azt akarja, számoljanak el neki, legalább deklarálják, hogy kik voltak a felelősök...- A nép sok mindent akar. Hangsúlyozom: a nép rosszabbik énje akarja ezt a fajta számonkérést, felelősségre vonást, megnevezést. Nem vagyok benne biztos, ha lenne egy nagy szégyentábla és arra kiírnánk politikusokat, vezető tisztségviselőket, sok-sok embert, aki egyébként önmagát-joggal, jogtalanul - teljesen vétlennek tartja, a körülmények áldozatául állítja be. A cégéres gyilkosoknak persze ott a helyük a büntető törvényszéken. De nyilván nem róluk beszélünk. Inkább a lélektani, morális, történelmi értelemben vett felelősséget firtathatjuk. Érzésem szerint az ilyen szégyentábla csak az első lépés. Ókori szóhasználattal élve: ha összeírjuk a gyalázatosokat, azzal a céltáblát már fölállítottuk. Ha folytatódik ez a fajta kiúttalanság, perspektívátlanság, képtelenség a piacosításra, képtelenség a polgárosításra, a Nyugathoz való felzárkózásra, akkor a konc kiváltja a koncolást. És ez olyan út, amely nem bevisz Európába, nem előrevisz a 21. századba, hanem visszavisz Európától, és visszavisz az időben. Ez magának az új kormányzó elitnek sem lehet a célja. Itt bizonyos meggondolatlanságról, illetve cselekvési vákuumról van szó. Valaki hirtelen megkapott valamit, amivel, nem tud mit kezdeni. De hát tanulja meg! Érzésem szerint, ha ez a hatalom a számonkérés, a szimbolikus gesztusok keresése, az úgynevezett néphangulatnak történő engedés irányába megy el, azzal nem nyerhet a kormányzó elit sem semmit. Legföljebb annyit, hogy a következő hatalomváltáskor ő kerül a szégyentáblára. 290
