Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Halmy Kund: Tézisek az SZDSZ értékrendszerérői és magyar társadalmi jövőképéről
Halmy Kund Az SZDSZ-jelenség a hosszabb-rövidebb politikai korszakokat követően kristályosodott ki. Az SZDSZ, bár általában kerülte az öndefiníciót, alapvetően a libertárius (li- bertariánus) ideológiai körhöz köthető még akkor is, ha a kezdeti és a végső szakaszok ettől a besorolástól eltérő, heterogénebb képet mutatnak. Ennek lényege az egyén érdekeinek mindenek fölé helyezése, mely a teljes piaci szabadság megvalósításán keresztül, az állam méretének és szerepének drasztikus csökkentésével (éjjeliőr állam) valósítható meg. Ez egyértelműen jobboldali libertárius6 elv, mely azonban az SZDSZ esetében keveredik a baloldali libertárius1 doktrínával, mely elsősorban a „hatvannyolcas” hátterű kultúrmarxiz- musban nyilvánult meg. Egyes definíciók szerint ez afféle „piaci anarchista”6 7 8 törekvésben öltött testet. A lényege, hogy szinte minden szélsőséges, egyszerre versenyeztető és egyenlősítő (mesterséges) teóriát képes volt ötvözni. Legtávolabbra tőle a konzervatív-realista életfelfogás és politikai hitvallás állt. A végső szándék (amennyire lehetséges) a liberális eszmék haladónak mondott, valójában szélsőséges verzióinak terjesztése volt. Ezek útjában - mint az SZDSZ működését figyelve sokak számára fokozatosan kiderült - a nemzetállamok létezése és eszméi álltak. Voltaképpen nem egyszerű definiálni egy olyan tömörülés fő irányvonalát, ahol a legfőbb hangadók filozófusok, szociológusok, egyéb társadalomtudósok, akik maguk is gyakran vitában álltak egymással. A párt meghatározó személyiségei maguk többnyire liberálisnak nevezték magukat, mely kifejezés nem csengett rosszul a Kádár-korszak végén, a zátonyra futott diktatúra utolsó, halódó-átalakuló szakaszának idején. Az SZDSZ sikere, illetve részsikerei tehát a nyolcvanas évektől alakultak, és a rendszerváltoztatás kedvező légkörében, adott lehetőségei között bontakoztak ki. A politikai környezet azóta megismert belső összefüggései akkoriban, 1989-90-ben nem voltak közismertek, és nem voltak egyértelműek. Mint említettük, maga a mozgalom és a párt heterogén volt, szuverén személyiségek alkották, természetes ellentétetek, azonosságok és különbségek jellemezték tagjait. A később sokat emlegetett úgynevezett „kemény mag” a Beszélő című folyóirat köré tömörült, illetve annak szellemi vonzáskörzetében tartózkodott. Ez a belső kör meghatározó maradt az SZDSZ húsz éve során, 6 http://www.c3.hu/scripta/nagyvilag/99/0304/14pokol.htm 7 https://szazadveg.hu/uploads/media/588f40fc3810c/szazadveg-69-amerika.pdf 8 http://www.politaktika.hu/szdsz-rovid-torteneti-attekintese/
