Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény követelték, hogy valaki hajtsa végre a Salman Rushdie, a Sátáni versek szerzője ellen hozott halálos ítéletet. Ebben az esetben a PEN-nek egyrészt illenék eljárnia ezen írók szabadon bocsátása érdekében. Másrészt illenék eljárnia ugyanezen emberek bírói eljárás alá helyezéséért, mert erőszakra uszítanak egy másik íróval, egy másik emberrel szemben. Efféle bonyolult dilemmái is vannak az ilyen egyesületi életnek... Itt Kelet-Európábán, Közép-Európában talán más térségekhez képest nagyobb az érdekeltség abban, hogy az ilyen kommunikációban valódi írók vegyenek részt. Most már nincs olyan szellemi hatalom, amely köztünk „rendet teremthetne”, hacsak a mi konverzációnk nem. És fizikai, politikai, katonai hatalom, hála istennek, szintén nincs fölöttünk. így hát torzsalkodásainkban nekünk kell egymással jóra jutnunk. Kirajzás, berajzás- Nem okozhat-e újra valamiféle veszélyes szereptévesztést, hogy az írónak ismét új funkciókat - netán ország irányítást - kell vállalnia ezen a tájon?- Az íróknak mindig volt ilyen szerepük. És van talán ma is, ami nem kizárólag örvendetes. Valóban nem jó, ha az irodalom nem egy szakma a többi közt, hanem mondjuk, gyors, közvetlen átjárót kínál akár a politikai osztályba. Azért nem jó, mert ez azt jelenti, hogy nincs rendes, professzionális politikai osztály. Ha volna már, akkor ilyen amatőröknek, amilyenek mi vagyunk, nem sok keresnivalójuk lenne a politikában. Sajnos, itt olyan ideologisztikusan torzult politikai osztály alakult ki, amelyből kevesen vergődhetnek át épkézláb a túlsó partra. Most az értelmiségből kirajzott egy csomó tehetséges ember, berajzott a politikába, és ettől a politikai osztály színesebb lett. Ez mindenképpen vérvesztesége az irodalomnak. Meg talán más szellemi ágaknak - például a társadalomtudományoknak - is, hiszen, úgy látszik, most történészek csinálják a történelmet. Azt gondolom, ma az értelmiségi nem annyira egy szakmához kötözött, mint mondjuk egykor egy órásmester, hanem az élet kicsit játék is lehet számára. És ezek az emberek most azt játsszák, hogy ők képviselők - „a nemzet teátrumában”. De ez, persze, már egy másik teljesítmény. Úgy kell nézni, ki hogyan, milyen szépen játssza. S amelyik író ebből nem tanul, az buta. De hát ezek a mostani játékosok okos emberek, tehát tanulni fognak belőle.- Konrád György az utóbbi időben, gondolom, nem véletlenül vonult egy kicsit vissza a politikából.- Amiben én igazán érdekelt voltam, az a parlamentáris demokrácia létrejötte Magyarországon. Ezen belül érdekelt vagyok, hogy legyen a parlamentben egy olyan képviselői csoport, amely a szabadelvű eszméket magáévá tette. Ezt azért tartom különösképpen fontosnak, mert bolond, vagyis a maga ellensége az az író, aki nem liberális. Mert az írónak minél nagyobb kifejezési szabadságra van szüksége. Arra, hogy a gondolatok fölött semmiféle döntő vagy bíráskodó hatalom ne rendelkezhessék. Nos, ha ez így van, akkor meg vagyok elégedve azzal, hogy létrejött egy magyar parlamentáris demokrácia. Én meg folytathatom a szakmámat. 259
