Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény párt tagságának egy részére igaz ez, de a párt híveire és potenciális szavazóira sokkal kevésbé. Péter személye kezdettől fogva megosztja a párt tagságát is, különösen azonban a széles közvéleményt. Az 1990-es választásokon Oskar Lafontaine volt az SPD kancellárjelöltje. Kiemelkedő intellektus, kitűnően felkészült dinamikus politikus, első osztályú debat- tőr. Szociáldemokrata párthíveit kitünően tudta mobilizálni - de nem tudta magát elfogadtatni azokkal a választókkal, akik nem szilárd szociáldemokrata szavazók. Márpedig a választási eredmény rajtuk múlott. Hasonlóképpen osztja meg a választóközönséget - de még az SZDSZ híveit is - Tölgyessy Péter személye. A közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy a párt tagjai között Péter igen népszerű, de a párt szavazói között már korántsem az. A rokonszenv „intenzív” mutatója, az ismertség és népszerűség különbsége Péter esetében kifejezetten kedvezőtlen, a kormánypártok vezetőihez áll közel. Amikor az önkormányzati választások két fordulója között Péter először végzett tizenegy politikus közül nyolcadikként Antall József és Kónya Imre között egy közvélemény-kutatáson, a 168 óraban kérdezték erről, és ő arra hivatkozott: a frakcióvezetőre hárul az oppozíció, az ügyrendi viták folytatása, és ezt fogadja rosszul a közönség. Az azóta eltelt egy évben Pető Iván a frakcióvezető, rá hárultak az ilyen hálátlan feladatok, s mégis Iván áll ma is jobban a népszerűségi listákon. Be kell látnunk, aligha Péter az az ember, akivel választást nyerhet az SZDSZ. Más tekintetben sem tűnik szerencsés választásnak. Az elmúlt hetekben többször kifejtette: elhibázottnak tartja az MDF-fel folytatott állóháborút, és indokoltnak tartaná, hogy több fontos kérdésben ismét közvetlen kapcsolatok útján szülessenek kompromisszumok. Korábbi cikkemben elmondtam már, hogy egyik súlyos gondunk éppen az, hogy a nagyközönség összemos bennünket a kormánykoalícióval. Az a mód, ahogyan Péter a politikát felfogja, s ahogy megválasztása esetén folytatni szeretné, újra ehhez az összemosódáshoz vezethetne. Nosztalgiapolitika Akik Péter politikusi alkatától várják az SZDSZ új sikereit, kétféle nosztalgia áldozatai. Az egyik: a nosztalgia a nagy siker, a négyigenes népszavazás iránt. Az egészen más helyzet volt, akkor lovasrohamot lehetett vívni, most viszont - tetszik, nem tetszik - az állóháború hónapjait, éveit éljük. Hogy hova vezet a népszavazási nosztalgiától vezetett politizálás, azt láthattuk az év elején. Éppen Péter érvelt az Országos Tanács ülésén úgy a Soós-Tardos-féle kárpótlási javaslat mellett, hogy ez hasonló politikai kampányt tesz lehetővé, mint amilyen a népszavazás volt. S mi lett belőle? Az elmúlt másfél év legnagyobb kudarca, annak következtében, hogy nem értettük meg: elmúlt a lovasroham-politizálás ideje. A másik nosztalgia magát Pétert vezeti: a nosztalgia a másik siker - mert az volt -, az MDF-fel kötött megállapodás iránt. Az Antall-lal és Kónyával zárt ajtók 251
