Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... különbség. A potenciális vezetők személyes tulajdonságai, alkata, vezetői képességei is nagy súllyal esnek latba. A „program” mellett ezeket kell mérlegelni, mégpedig - ha már így alakult - az ország nyilvánossága előtt. „Izig-vérigpolitikai alkat” A szabad demokraták egy része arra hivatkozva áll ki Péter elnökké választása mellett, hogy „határozott politikai ambíciói vannak”, továbbá hogy: „izig-vérig politikai alkat. A kisujjában is több politikai érzék van, mint a filozófus-közgazdász-történész- szociológus társaság bármely tagjának” (Szilágyi Sándor). Magam is úgy gondolom: Péternek valóban kitűnő politikai érzéke van, jó szónok, jól tudja közérthetően megfogalmazni, aprópénzre váltani az SZDSZ politikai üzenetét (Vargha Márton). Mindig is úgy gondoltam: Péternek ott a helye az SZDSZ frontemberei között, és ezért tartottam sajnálatosnak, amikor egy évvel ezelőtt Szombathelyen nem vállalta, hogy ügyvivőnek jelöljék. Ahhoz azonban, hogy valaki első számú vezetőnek jó legyen, további politikusi tulajdonságok szükségeltetnek. Nem elég, ha az ember maga nyújt jó teljesítményt; azt kell tudnia megszervezni, hogy egy egész vezető kollektíva működjön eredményesen. Az első számú vezetőnek mindenekelőtt integrálnia kell tudnia a párt vezetését. Márpedig Péter e tekintetben frakcióvezetőként nem bizonyított. Már a háromoldalú tárgyalásokon végzett kiemelkedő munkájának is az volt a szépséghibája, hogy egyéni teljesítmény volt, nem támaszkodott jogászok széles körének segítségére. Ugyanez folytatódott az MDF-fel kötött megállapodás megkötésekor, majd az ezt követő törvényalkotásban. Az SZDSZ körül még annyira sem alakult ki jogi szakértői kör, mint a közgazdászok között. Hogy Péter ebben gyenge, az azért nagy baj, mert az új vezetés előtt hatalmas feladat áll. A követelményeknek eddig is csak kisebb részben azért nem tudtunk megfelelni, mert nem láttuk világosan a teendőket; nagyobb részben azért nem voltunk sikeresek, mert nem volt erő a feladatok megvalósításához. Erő pedig azért nem volt, mert kevesen csinálták, kevés rátermett, elkötelezett szabad demokratát sikerült a politikacsinálásba bevonni. Ezen kell elsősorban változtatni. Az erők egyesítésére, minél szélesebb kör összefogására van szükség. Ezért a legfontosabb kiválasztási szempont az integrálókészség, a csapatmunkára való alkalmasság. A másik baj, hogy Péter sem a választási kampányban, sem országgyűlési frakcióvezetőként nem volt sikeres a nyilvános vitákban. Fellépése túl sokszor fajult veszekedéssé, könnyű volt beugratni. Ez pedig kedvezőtlenül befolyásolta a róla a közvéleményben kialakult képet. Igaza van Szilágyi Sándornak, hogy az SZDSZ-nek olyan vezető politikusokra van szüksége, „akikben a párt tagjai, hívei és potenciális szavazói magukra ismernek”. Amikor azonban úgy vélekedik, hogy Péter ilyen politikus, sajnos téved. A 250
