Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény Kis Jánosnak ma szerintem - túl a vezérség kísértésein és kínjain - Bibó István szerepét kellene betöltenie a mély válsággal küszködő magyar féldemokráciában. Tekintélye vitafelei körében is vitathatatlan. Akik gyűlölik, azok Bibót is gyűlölték volna. Bibó sajnos elég vacak kis párthoz szegődött volt ideológusnak. Kívánok Kis Jánosnak - és mindannyiunknak - jobb társakat. Bauer Tamás5 Miért ne Pétert! Kérdezni szabad? Persze, hogy szabad. Török Violának {Beszélő, 1991. november 2.) igaza van. Ha az SZDSZ egész sor régi vezetője alkalmatlannak tartja Tölgyessy Pétert arra, hogy az SZDSZ elnöke legyen, sőt kifejezetten súlyos veszélynek minősíti Péter esetleges megválasztását az SZDSZ elnökévé, akkor nyíltan és nagyon világosan meg kell mondania, hogy miért. Világosabban kellett volna beszélniük már egy évvel ezelőtt, akkor, amikor Pétert lemondásra szólították fel. Negatív kampány? De szabad válaszolni is. Abban már nincs igaza Török Violának, hogy „negatív kampánynak” nevezi azt, hogy többen kifejtik: ellenzik, hogy Péter az SZDSZ első számú vezetője legyen. A vezetők s kiváltképp az első számú vezető(k) kiválasztása súlyos, felelősségteljes feladat egy politikai párt életében. Elkerülhetetlen, hogy nagyon alaposan megfontolják mindazokat a szempontokat, amelyek egy-egy jelölt mellett és ellen szólnak. Aligha véletlen, hogy az európai kontinens politikai pártjaiban a demokratikusan választott vezető testületek rendszerint zárt ajtók mögött folytatják le ezeket a vitákat. Nem akarják a nyilvánosság, benne a politikai ellenfelek orrára kötni: miben látják ők maguk is vezető politikusaik gyengéit. Mi most - alapjában véve magának Péternek a kezdeményezésére s az Országos Tanács ezt követő, a tagság igényének engedő döntésére - nem ezt az utat választottuk. Amerikai típusú elnökválasztási kampány alakult ki, ahol ajelöltek a párt és az ország nyilvánossága előtt folytatják kampányukat. (Péter ezt már hónapokkal ezelőtt elkezdte.) A döntést - nem formálisan, ahogy ez Nyugat-Európában is szokásos, hanem érdemben - a küldöttgyűlés hozza majd meg. Ez viszont óhatatlanul oda vezet, hogy mindazok a szempontok, amelyek egy más vezetőválasztási metódus esetén a vezető testületek zárt ülésein hangzanának csak el, az ország nyilvánossága előtt, SZDSZ-gyűléseken és a sajtóban kerülnek megfogalmazásra. Amikor egy párt politikai vezetőt választ, nem csak és nem is elsősorban a szóba jövő személyek „programja” szerint dönt. A programok között ritkán van nagy 5 Bauer Tamás: Miért ne Pétert! Beszélő, 1991. november 23. 12. o. 249
