Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény alakult (a rosszmájú Kőszeg szerint ma sem volna még pártunk, ha Kis János 1988 őszén itthon van). Igazán nem a bátorság hiányzott belőle - ez a csöndes tudós úgy kiabálta 1988 tüntetésein, hogy „Demokráciát! Demokráciát!”, hogy beleremegtek az ablakok, és rendőrattakkal szemben Corvin közi stílusú magatartást tanúsított. A demokratikus ellenzékben Kis János nézetei kikristályosodtak. Lehorgonyzott a John Stuart Mill fölavatta baloldali liberális-radikális hagyománynál, amely az igazságosság elvei, de nem az állami kényszer által korlátozott piac alapján áll. Ettől a fölfogástól nem áll távol a nemes kulturális és jogi paternalizmus, amely a közjó és a magas civilizációs értékek védelme érdekében korlátozza az individualizmust, de nem a pluralizmust. Köztudomású, hogy nézeteink itt eltérnek. Mindenesetre a demokratikus ellenzék erős szellemi és politikai mozgalommá állt össze, amely 1986—87-től kezdve elég nyíltan a Kádár-rendszer megbuktatására törekedett. Abban igaza volt Kis Jánosnak, hogy ezt a másként gondolkodók laza csoportja önmagában túl gyönge lett volna végrehajtani. Ezért szövetségeseket keresett, sikerrel, a reformközgazdászok között, az egyetemi és klubmozgalmakban és az óvatosan radikalizálódó népi-nemzeti táborban. Ám miközben tőlejött az inspiráció, nem törekedett arra, hogy az ellenzék vezesse az átalakulást. A híres Társadalmi Szerződés, a Beszélő hármasának (Kis, Kőszeg, Solt) kiáltványa, bár elriasztotta az MDF pozsgaystáit, a reform ihletésére, nem új kezdetre törekszik. Erre a szerepre az MDF-nek az MSZMP-vel szemben lanyha, velünk meg ellenséges stratégiája jelölte ki. Radikalizmus malgré sói. Soha nem felejtem el megrökönyödésemet, amikor 1988. március 15-én, amikor az MDF csúful vízben hagyott bennünket, beszéde végén a Petőfi-szobornál Kis János többek között azt kiáltotta; „Éljen a Magyar Demokrata Fórum!” Éljen? - gondoltam. - Nofene. Amikor a Hálózat kezdte összefogni a ma az SZDSZ-ben és a Fideszben tö- mörülteket, Demszky, Kis János meg én külföldre utaztunk, Haraszti meg nem jött vissza. Csinálják mások! Mi nem akartunk vezérek lenni (én meg ráadásul szerelmes voltam). Az SZDSZ szervezése, a program készítése Kis János nélkül indult el Kőszeg, Magyar Bálint, Szabó Miklós, Juhász Pál, Mécs érdeméből. A Szabad Demokraták Szövetsége Kis János hazaérkezése után azonban nem volt több mentség. Teljesen természetesen Kis János lett az SZDSZ formális titulus nélküli vezetője, és ő váltakozólag más és más embereket tolt előtérbe, lehetőleg olyanokat, akik nem voltak a demokratikus ellenzék „kemény magjához” társíthatok. Mi túlságosan másak vagyunk - mondogatta, és nem rajta múlt, hogy rendre régi ellenzékieket választottak vezető tisztségekbe. A régi ellenzék szerepét például éppen Tölgyessy Péter szokta volt hangoztatni, szemben avval, amit rosszhiszemű megfigyelők gondolnak. Neki - igen helyesen - nem voltak komplexusai, és az MDF-fel kapcsolatban soha nem voltak illúziói. Igaz, Péter még mindig csak 34 éves. 247
