Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény Kis János ekkor kezd tudományos igénnyel, történettudományi és politika-szociológiai szemszögből foglalkozni a „szovjet típusú társadalmakkal”. Evekkel később Kis János egyetemi szintű féléves szemináriumot (persze illegálisát) tart „Bevezetés a szovjetológiába” címmel. Érdekes volt ott látni a zsákvászonba burkolt, marihuánát szívó hippiket, amint szürcsölik a száraz tudományt. Bámulatosán kitartóak voltak! Bence és Kis a hetvenes évek közepén „Marc Rakovski” álnéven (mindig elfelejtem megkérdezni Bencét, hogy ő volt-e Gabriel Becker is, aki a magyar Új Baloldalról írt Nyugaton - akkoriban ilyet nem kérdezett az ember) megírták az államszocializmus baloldali kritikáját (a műnek ugyan van párizsi magyar kiadása, de itthon ismeretlen - ám hatása a nyugati baloldali társadalomelméletre jelentős volt). A „Rakovski”-könyv fenomenológiai elemzés, amely már jelentősen eltávolodott a marxi paradigmától, és némileg Alekszandr Zinovjev (a Tátongó csúcsok és a Homo sovieticus szerzője) későbbi műveire emlékeztető módon írja le a szovjet társadalmak elitjeit, azokat az erőket, amelyek minden politikai ellenállás nélkül is darabjaira bontják az egyneműnek képzelt reálszocialista társadalmat, a magyar és a lengyel szociológia eredményeire támaszkodva ábrázolja a „második gazdaságot”, megelőzve Konrád romantikusabb változatát. Ez a könyv már csak marxistának hiszi magát. A Bibó-hatás, illetve a lengyel KOR tevékenységének politikai befolyása az, ami Bencét és Kist még a legelhajlóbb, legszociáldemokratább marxizmustól is eltávolítja. 1977-ben a Kovács András (szociológus, ma az ELTE bölcsészkar docense, a Fidesz tanácsadója) szervezte körkérdésre válaszolva Bence és Kis kijelenti, a marxizmust nem tartják többé alkalmasnak a kelet-európai társadalmak elemzésére és bírálatára, és ha erre nem jó a marxizmus, ugyan mire jó? 1979-ben Bence, Kenedi és Kis a prágai Elavel-pör elleni tiltakozás élvonalában található (az aláírásgyűjtés eredetileg, hajói emlékszem, Zsillé Zoltán ötlete volt), megszületik a demokratikus ellenzék. A demokratikus ellenzék A radikalizálódó fiatal értelmiség gyűrűző vitái közepébe robbant bele a Szolidaritás lengyel forradalma. Már a prágai porok miatti tiltakozás körül és az előszamizdat gépirataiban nagy szerepe volt a kelet-európai együttérzésnek és összetartásnak. Michnik és Kuron elméletileg szintén szociáldemokrata írásai, de főleg stratégiai elképzeléseik nagy hatással voltak Kis János baráti körére. (Kis János a világnyelvek mellett lengyelül is jól tud.) A radikális értelmiség ekkor érzelmileg szétválik a rendszer többi hallgatólagos ellenfelétől, akiket Lengyelország - enyhén szólva - hidegen hagy a szélesebb magyar közvéleménnyel együtt. Ennek az érzelmi szakadásnak a következményeit nehéz túlbecsülni. Ez Kis Jánost nagyon aggasztotta. O volt az is, aki a népi értelmiséggel mindig szorgalmazta a kapcsolattartást, szerintem mesz- sze túlbecsülve mind a népiek radikalitását, mind a szövetség lehetőségeit. Ebben én mindig szkeptikus voltam - a népiek túl szilárd tagjai voltak az establishment- nek ekkoriban, és az urbánus-szalonkommunista értelmiségi vetélytársaikkal való 245
