Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény tetszett nekem. (Meg az egész akkori „nem hivatalos” Pest.) Megismerkedtem én a későbbiekben sok nagyszerű emberrel - hadd dicsekedjem: Pilinszkyvel, Weöressel de az egykori Lukács-körben találkoztam avval a műveltséggel, avval a civil kurázsival, avval a világra nyitottsággal, amelyet oly fájdalmasan hiányoltam romániai beszorítottságomban, és ott találkoztam először a rendszer olyasféle ellenzésével és bírálatával, amely a változatosság kedvéért eszméket is tartalmazott. Kis Jánosban nekem akkor a kelet-európai szocialista szisztéma megértésére való makacs törekvés tetszett. Nem anekdotázott, nem szónokolt, hanem érvelt és kérdezett. Egyszerűen hihetetlenül jó fej volt, s az ilyesmit én kedvelem. Áttelepülésem (1978) óta szoros kapcsolatban vagyok Kis Jánossal, máig is. Filozófiai egyetértés kevésszer volt köztünk. O anarcho-libertárius gondolataimat túl elvontnak látta, konzervatív fordulatommal nem rokonszenvezett. Emberijog-elmélete énszerintem nem kerüli ki a konstruktivisztikus buktatókat, azokat a gondolkodókat, akik jó ideje közel állnak hozzá (John Rawls, Ronald Dworkin, Amartya Sen, Bruce Ackerman), én „jobboldali” kritikával szemlélem. Természetünk is nyilvánvalóan különbözik: én impulzívabb, kérlelhetetlenebb és verbálisabb vagyok, Kis János hűvösebb, engedékenyebb és szűkszavúbb. Én extrovertált vagyok, Kis János zárkózott. A nagy szeretetvágy azonban, azt hiszem, mindkettőnket jellemez. A demokratikus ellenzék idején Kis János nem vont be közvetlen körébe - a Demszky-féle Hírmondóba többet is írtam, mint a Beszélő be. Az SZDSZ-t mindketten terelgettük volna, Kis János balra, én jobbra, de ezek a különbségek politikailag irrelevánsnak bizonyultak. Konkrét ellentét egyszer volt közöttünk „hatalmi” ügyben: Tölgyessy Péter szerette volna, ha én irányítom az SZDSZ külügyeit, Kis János ezt megakadályozta. Ezt csak a teljesség kedvéért említem, mert könnyű szívvel vettem tudomásul. A párt vezetőjének végül is joga van hozzá, hogy ilyen vagy amolyan véleménnyel legyen politikai képességeimről. Tehát mind személyiségünk, mind nézeteink között nagy a különbség. Min alapszik hát barátságunk? Ami engem illet - hiszen csak erről kell itt beszámolnom -, a bizalmon. Tudom, hogy a bajban Kis János a jó oldalon fog állni. Tudom, hogy helyén van a szíve. Tudom, hogy - ha téved is - lelkiismeretesen átgondolja, amit mond. Tudom, hogy evangéliumi értelemben hűséges a barátaihoz. Tudom, hogy komoly ember, és hogy a legfontosabb dolgokban mély is. Kiürítéskor, légiriadókor nyugodt szívvel bíznám rá a családomat. Koncentrációs táborban rá bíznám az ételkiosztást. Sok hibáját fogom mindjárt emlegetni (nem számít, nekem bizonyára még több van), de Kis János a barátom, ismerem, és tudom, hogy igaz barátja ő a köztársaságnak, kevés embert láttam, aki ennyire állampolgár. Ki ez az ember? Kis János apja - erről ő soha nem szokott beszélni - baloldali antifasiszta ellenálló volt, aki elesett, vagy akit kivégzett a Gestapo, már nem is tudom. 0 mostohaapja családnevét viseli. Anyja közepes beosztású párttisztviselő volt a háború után, a 239
