Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től _____________________________ Az SZDSZ-jelenség... család környezetében sok nagy műveltségű, régi kommunista értelmiségi volt található. Kis János a híres orosz iskolába járt (ma is eredetiben olvassa Lermontovot és Puskint), s ahogy elvárható, a gimnáziumban is nagyokos meg első eminens - amint egy volt osztálytársnőjétől tudom -, általános megegyezés szerint még jóképű is. Érdeklődni látszott a marxista teória iránt. Fölvették az ELTE Bölcsészkar filozófia szakára. Kis János származása, képességei, nézetei, elkötelezettsége, érdeklődése alapján a rendszer egyik vezetőjévé válhatott volna. Mit történt? Mi akadályozta meg az ígéretes ifjú marxistát abban, hogy fényes pályát fusson be, aki mára miniszter lett volna, akadémikus, rektor, s akár Németh Miklós, Szűrös, Horn, a reformszocialista bölcsesség és tapasztaltság magasából mosolyogna le alant küszködő butácska kis demokráciánkra? Szerintem két tulajdonsága, továbbá egy filozófiai és egy szociológiai körülmény, amely általánosabb jellegű. Vegyük őket sorjában. A fiatal pesti diáknak két olyan tulajdonsága volt, amely karrierjét már az egyetemen beárnyékolta. 1. Az intellektuális beállítottság. Minden igazi tudós, akármilyen elmélet híve is legyen (és ez a marxizmusra is igaz, amennyiben tudományos elméletként szemléljük), a megismerést és a tudást - akármi is a véleménye fölhasználhatóságukról - önmagáért való célnak tekinti, az igazságra törekszik, és megpróbál tárgyilagosnak lenni. Egy Kis János kaliberű fiatalembernek, aki nem hátsó szándékokkal jelentkezett a bölcsészkarra, hanem a teória, a tudomány iránti vonzalma miatt, a dogmatizmus nem lehetett kielégítő, hiszen ez magának a marxista tannak a korpuszával összevetve is azonnal hiányosnak és kezdetlegesnek bizonyul, egyebekről nem is szólva. Marx olvasója nem tarthatta sokra a kontraszelektált szektás politruk-oktatókat, akik szokás szerint még tudatlanok is voltak. 2. Az erkölcsi komolyság. Az erkölcsi komolyság, bár egyaránt jellemezhet különféle morális karakterfajtákat (lehet komoly az aszkéta, a hedonista és a sztoikus egyaránt), egyvalamit bizonyosan jelent: olyasvalamit, hogy az ember az erkölcsileg releváns életproblémáit alaposan meggondolja, pl. fontos dolgokban nem hazudik még önmagának sem. Komoly magyar marxista nem gondolhatta a hatvanas években, hogy az akkoriban még kiátkozott és betiltott Lukács György nem komoly szellemi tényezője a filozófiának és a magyar kultúrának, akkor sem, ha a nevét nem volt tanácsos említeni. Lukács művei ekkor csak Nyugaton jelentek meg, és a szovjet ideológia számára ő volt az eretnek sátán mintaképe. A marxista szellemi és politikai mozgalmak valóságos története élesen ellentmondott a kanonizált dogmatikus képnek, és az erről való tudás már az egyetemen megszerezte Kis Jánosnak a „jobboldali elhajló” kitüntető címet. (Haraszti Miklós ugyanekkor „baloldali elhajlónak” számított mint afféle guevarista.) Kis János legkedvesebb tanára, az azóta Magyarországról elüldözött Márkus György az angolszász analitikus filozófiával és 240
