Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumgyűjtemény kiemelkednie, és nem véletlen, hogy ők országgyűlési képviselők. Mint képviselők meg tudtak jelenni az SZDSZ országos politikájában. Sajnos mind ez ideig nem léteztek olyan közbeeső testületek, amelyekben a kiemelkedésre meglett volna a mód. Ezért is létre kell hozni, illetve meg kell szilárdítani az SZDSZ területi egyeztető testületed, hiszen elképzelhetetlen, hogy a több mint 900 helyi szervezet az országos központtal közvetlen és rendszeres politikai kapcsolatban legyen, tehát közvetítő struktúrák kellenek. Elgondolásunk szerint az országos tanács felépítése is a területi elvhez fog igazodni. Ez is növelheti annak a lehetőségét, hogy olyan emberek, akiket országosan a szervezet még nem ismer, ismertté válhassanak. B.: Erre annál is inkább szükség lenne, mert úgy érzem, hogy a vezető testületek — tanács, ügyvivői testület - nem funkcionáltak igazán jól. Mindenféle kommunikációs zavarok is voltak, és azt a demokratikus funkciót sem igazán töltötték be, hogy vélemények ütközzenek meg egymással, és ezekből szülessenek jó döntések. Végül is informális struktúrák határozták meg, hogy az SZDSZ politikáját kik irányítják. K. J.: Azt gondolom, hogy ebben sok igazság van, de ez nagyon nagy mértékben összefügg azzal, hogy az SZDSZ hihetetlen gyorsasággal nőtte ki az induló helyzetet, amelyben teljesen természetes volt a döntéshozatalnak és a konszenzusformálásnak ez az informális módja. Két évvel ezelőtt az, amiből az SZDSZ lett, egy politikailag zárt baráti kör volt, meg egy másik, ugyancsak erősen baráti jellegű kör. A demokratikus ellenzék és a radikális reformer közgazdászok, társadalomtudósok körére gondolok. Ehhez a robbanásszerű változáshoz a szervezet mind ez ideig nemigen tudott alkalmazkodni. Egyébként hozzátenném, hogy nemcsak az országos csúcsokon, hanem minden szinten probléma ez. B.: Mit lehet tenni annak érdekében, hogy ezen az állapoton túl lehessen lépni? K. J.: Hát szintje válogatja. Fel kellene adni például azt az elvet, hogy egy közigazgatási egységen belül csak egy SZDSZ-csoport működhet. Most egy olyan konstrukciót szeretnénk javasolni, ami lehetővé teszi több csoport működését. A szervezetet kifelé képviselő ügyvivői testület csak egy lehet, de a csoportok létszámarányosan delegálnák a képviselőket. Ez sok feszültséget levezethet, és módot adhat arra, hogy különböző beállítottságú emberek ugyanabban a szervezetben létezhessenek. Azt is hozzá kell tennem, bármilyen szomorkás, hogy javasolni fogjuk: ha egy csoport működése az SZDSZ politikai elveivel rendszeresen konfliktusba kerül, akkor azt a csoportot föl lehessen oszlatni. Erre jelenleg senkinek nincsen hatalma és joga, és bizony ez problémát okoz. B.: Előfordult már, hogy felmerült ennek a szükségessége? K. J: Azt mondanám, hogy voltak olyan helyzetek, amikor talán jó lett volna. Az ilyen csoportok előbb-utóbb elhaltak, eddig legalábbis így történt, de csak miután már elég sok kárt okoztak helyben az SZDSZ-nek. Mindenképpen meg kell erősíteni, egyáltalán működésbe kell hozni ezeket a bizonyos területi egyeztető struktúrákat, és nagyon fontosnak tartanám, hogy az országos tanács valóban a köztük és az 231
