Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
___ Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... országos vezetés közötti kétirányú kommunikáció szervévé tudjon válni. Demokratikus döntéshozatalról beszélünk, de hát nyilvánvaló, hogy egy olyan testület, mint az Országos Ügyvivői Testület, nem tud úgy politikai döntéseket hozni, hogy azokat havonta esetleg felülbírálhatják. Nem lehet például pártközi megállapodásokat kötni, nem lehet elhatározni, hogy valakit delegálunk egy tárgyalóküldöttségbe, és egy hónap múlva kiderül, hogy ezek a megállapodások, ezek a delegációk nem érvényesek, így nyilvánvalóan nem lehet működni. Ennek az a következménye, hogy az országos tanács semmilyen kötelező határozatot nem fog hozni, mert mindenki belátja, hogy ez abszurdum. Talán célszerűbb egy olyan viszonyt kialakítani az országos tanács és az ügyvivői testület között, amelyben a tanács véleményezi az ügyvivői testület munkáját, felszólíthatja az ügyvivői testületet arra, hogy változtasson politikájának irányán, és szükség esetén kezdeményezheti a rendkívüli küldöttgyűlés összehívását. Ezt életképesebb szabálynak tartanám, bár látszólag kevesebbet tartalmaz, mint a jelenlegi alapszabály, viszont szemben azzal, megtölthető tartalommal. B.: Talán biztatást ad a jövőre, hogy még egyszer ilyen nagyságrendű növekedési periódus már nem lesz az SZDSZ életében. K. J: Hát ez igaz. Engem változatlanul komolyan aggaszt, hogy a parlament túlságosan sok politikai tehetséget szippant be a szervezetből. Tartok tőle, hogy a jövőben ez még inkább így lesz. Ezek olyan emberek, akik ugyanakkor a szervezetet is a vállukon cipelik, nem is mindig nélkülözhetők. Jelen pillanatban egyedül vagyok olyan ügyvivő, aki nem országgyűlési képviselő, de őszintén szólva, nem szívesen vállalnám a munkát egy olyan ügyvivői testületben, ahonnan a képviselőket csak azért, mert benn vannak a parlamentben, kihagyják. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet nagyon nagy gondot okoz, és megint csak hozzájárul az informalitás fenntartásához. Egyszerűen nincs alkalom a rendszeres rutinegyüttlétre, a heti egy ügyvivői ülést leszámítva. Ennek következtében a folyosón összeszaladva lehet csak dolgokat megbeszélni, meg telefonon, ami bizony árt a testületi munkának. B.: Ha már visszakanyarodtunk a parlamenthez, akkor nem lehet megkerülni a kérdést. Az érvekkel, amelyekkel a frakcióvezetésben bekövetkezett személycserét indokoltátok, tulajdonképpen egyet lehet érteni, a csere ténye mégis nagy indulatokat váltott ki. Minek tulajdonítod ezt? K. J: A kérdés, mint tudod, nem először merült fel. Fölmerült már a frakció zsámbéki találkozóján is, de a hátterébe kevesen láttak igazán bele. Mindenki láthatta, hogy itt az a kérdés: testületi legyen-e a frakció politikai vezetése vagy egyszemélyi. De hogy a kérdés miért merült fel egyáltalán, az a többség számára nem vált világossá. Akkor senki nem akarta a frakció működőképességét személyes vitákkal megzavarni. Ennek viszont az a következménye, hogy sokakat teljesen készületlenül ért a dolog. Mindezt figyelembe véve, azon a véleményen vagyok, hogy Péter hihetetlenül nagy tehetség, nemcsak elméleti, hanem politikai tehetség is, és kívánatos, hogy nagyon fontos szerepe legyen a jövőben is az SZDSZ-ben és a parlamenti frakcióban, de 232
