Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Dokumentumok 1990-től Az SZDSZ-jelenség... Ennek a tárgyalássorozatnak pedig a fő szabad demokrata stratégája dr. Töl- gyessy Péter volt. Mind az úgynevezett Nemzeti Háromszög, mind az SZDSZ-MDF alkotmányos paktum tárgyalásai idején Tölgyessy volt az, aki elsősorban meglátta, mennyit kell engedni, és mikor kell szakítani. Ő volt az, aki nem volt hajlandó annak idején aláírni a kommunisták és az akkori ellenzéki pártok közötti csonka egyezséget. Ez vezetett el a novemberi népszavazáshoz s közvetve ahhoz, hogy a magyar liberális mozgalomból nagy párt vált. Tölgyessy Péter találta ki - másokkal, így Sólyom Lászlóval, Halmai Gáborral együtt - a legtöbb alkotmányos megoldást. Péter kiváló közjogász, de a tárgyalásokon (harminckét esztendős korában!) nemcsak egy nagyszerű szakember, hanem egy kiváló államférfi képességeit is mutatta. Amikor az idei év elején kiderült, hogy Kis János pártelnök nem vállalja a képviselőjelöltséget, az ügyvivők Kőszeg Ferenc és az én javaslatomra úgy döntöttek, hogy T. P.-nek kell vezetnie az SZDSZ országos listáját, s ebből következőleg ő lesz a szabad demokraták parlamenti képviselőcsoportjának vezetője. Tárgyalókészsége, szilárdsága, munkabírása, ragyogó intelligenciája vita nélkül tette őt a párt második emberévé, parlamenti vezérünkké. Miért kellett hát fél év után mégis lemondania? Miért kellett elköszönnie annak az embernek, aki Antall Józseffel együtt a parlamenti választások után megtette az első lépést a kiegyensúlyozott parlamenti kormányzás felé; annak az embernek, akinek Magyarország oly sokat köszönhet, mint keveseknek háború utáni történelmünkben? Meggyőződésem, hogy unokáink majd a Tölgyessy utcában fognak lépegetni, ahogyan mi a Csengery utcán, a Szalay utcán, a Deák téren járunk-kelünk, kései, hálátlan utódok. Magyarországon nem elterjedt szokás kortársaink érdemeit elismerni, s talán az én értékelésemet sokan túlzónak fogják tartani. De bizonyos vagyok benne, hogy a kétkedők be fogják látni: legalábbis ebben igazam volt. 2. T. P. lemondásának okai sokágúak. Vegyük őket sorjában, fontossági sorrendben. Először, közhely, de igaz - megváltozott a politikai helyzet. Ma a vezető szabad demokrata politikusoknak nem zárt ajtók mögött folytatott kemény alkudozásokban kell helytállniuk, amihez elsősorban ész, lélekjelenlét, gyors reakciókészség, jogi jártasság kell, hanem a nyilvánosság előtt, egy „posszibilis” kormánypárt szerepében. A viliódzó, nyughatatlan, racionalisztikus szellemi energia, az igazságkereső szenvedély, a kényes erkölcsi öntudatosság, az igazunkra való büszkeség - T. P. jellegzetes tulajdonságai - értelmiségi, írástudói erények, de egyvalami hiányzik ebből a sorból: a megbízhatóság szilárd látszata, a következő lépés megjósolhatósága, azaz a kiszámíthatóság, a rendíthetetlen nyugalom. A magyar politikai hagyomány az egykedvűséget, a föltűnő realizmust tekinti elsősorban vezetői sajátságnak, márpedig T. P. nem látszott nyugodtnak, hanem izgékonynak, provokatívnak és provokálhatónak. Egy posszibilis kormánypártnak - amely az ország számos városában máris találkozik a kormányzás első nehézségeivel - a közvélemény számára elfogadható, nem csak 224
