Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Milyen Magyarországot akart az SZDSZ? esetben megmaradtak nemzeti pártoknak. S ez utóbbi a demokratikus politikai verseny alapszabálya: ideális esetben a pártok mindegyike - legyen akár konzervatív, szociáldemokrata, agrárius, zöld vagy liberális - nemzeti párt, s csak utána egy ideológia hordozója, követője. Ezt nevezzük nemzeti minimumnak vagy nemzeti konszenzusnak, amely például már a világháborúk idején is feketén-fehéren megnyilvánult a hadviselő országokban. (Talán éppen az első világháború után Magyarországon hatalomra került polgári radikálisok és kommunisták voltak a kivételek - Jásziék és Kun Béláék -, akiknek ebből a szempontból is „örökösei” a szabad demokraták.) Az SZDSZ tehát még a liberális pártcsaládon belül is kuriózumnak bizonyult: nem volt nemzeti beállítottságú párt (hiszen bizonyos nemzeti minimumot sem képviselt), hanem sokkal inkább a globális-kozmopolita pénzügyi - és „liberális” - elit körök valamiféle helyi képviselete Magyarországon. A szabad demokraták a kezdetek kezdetétől szoros személyi, szervezeti, médiabeli és gazdasági szimbiózisban működtek a globális hálózatokkal az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, pénzügyi-finanszírozási gondjaik - hogy finoman fogalmazzunk - nem igazán voltak, a Soros Györggyel való, napjainkig tartó szoros „együttműködésről” pedig nem kell túl sokat beszélni. Kell viszont Soros György nézeteiről még röviden szólni, hiszen az SZDSZ fennmaradt elitje és Soros elképzelései, víziói mindig is nagyon közel álltak és állnak egymáshoz - egészen napjainkig, különös tekintettel az Európába áramló migráció kezelésére és értelmezésére. (A két „fél” mindig is inspirálóan hatott egymásra.) Soros víziójának kiindulópontja, hogy olyan nyitott társadalmakat kell felépíteni, amelyek az egyénre, az individuumra épülnek.19 Ez a velejéig liberális alapvetés valóban Kari Popper gondolataira épül, ezen belül is Popper korábban már említett módszertani individualizmusára, amelynek az a lényege, hogy minden társadalmi mozgás, folyamat, intézmény megértéséhez mindig az egyénből kell kiindulni, s azokat az egyénhez kell mérni.20 Hozzá kell ezen a ponton tennem, hogy bár Popper számos kérdésben vitatkozott a Frankfurti Iskolának nevezett társadalomtudományi és filozófiai 19 Lásd ehhez: Soros György: A globális kapitalizmus válsága - Veszélyben a nyílt társadalom. Şcolar, 1999, és A nyílt társadalom, avagy a globális kapitalizmus megreformálása. Şcolar, 2001 20 Kari Popper: A tudományos kutatás logikája, Európa, 1997, és A nyitott társadalom és ellenségei. Balassi, 2001 219
