Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)

Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?

Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?

Nem lényegtelen arra is rámutatni, hogy az SZDSZ erős neoliberalizmusa, piac-elvűsége határozta meg a nyilvánosság előtt hangoztatott „antikommu- nizmusát” is. A pártnak a kommunista, kádári diktatúra történelmi elszámoltatásával, a személycserékkel kapcsolatos hangzatos - de később álságosnak bizonyult - megnyilvánulásai hamar „elhaltak” a választások után. Ám valójában már az első szabad választások előtt is lehetett árulkodó mondatokat olvasni a dokumentumokból, amelyekre azonban kevesebb figyelem jutott. Kifejtették például, hogy nem kívánnak a gazdaságon belül semmilyen állami intézkedést tenni az antikommunizmus szellemében. így a volt pártállami s az átmenet során még mindig funkcióban levő gazdasági vezetőkkel szemben sem kívánnak adminisztratív módon fellépni. „Nem látszik elkerülhetőnek, hogy a privatizálás kezdeményezésében, a partnerkeresésben, a feltételek kialakításában szerepük ne legyen” - írja A rendszerváltás programja." Bár nem fejtik ki bővebben, de hozzátehető: ha egy párt abból indul ki, hogy a piac szabályai szentek és sérthetetlenek, s az államnak ott semmi helye sincs, akkor világos, hogy nem lehet és nem szabad elmozdítani a hatalmukat éppen átmenteni akaró és átmentő gazdasági nómenklatúra tagjait. Na persze ez csak az elvont magyarázat; ennél konkrétabb, hogy a liberális párt szakértői és elitje sajátos szimbiotikus viszonyban volt a diktatúra gazdasági elitjével, s ez magában rejtette a lehetőségét, hogy a kommunista gazdasági „menedzserréteg” a privatizációk során - cserébe az antikommunizmus „lehalkításáért” - a liberálisokat is helyzetbe hozza - hogy finoman fogalmazzunk.

Ide tartozik az is, hogy a párt a leginkább a kisgazdák által követelt, a föld- tulajdonra vonatkozó kárpótlást csípőből elutasította, mert a modernizáció szempontjából teljesen irracionálisnak és hátráltató tényezőnek tekintették a régi földbirtokviszonyok, illetve az egyéni tulajdon ilyen mértékű visszaállítását. Az SZDSZ tehát ebben a kérdésben sem tartotta magát állítólagos anti- kommunista álláspontjához, itt is a piac elvont logikája és Milton Friedmann eszméi voltak számára irányadók.

Nem tudom, vajon a tisztességes antikommunista szavazók tömegei az SZDSZ-re szavaztak volna-e 1990-ben, ha időben elolvassák a párt programjának fent idézett sorait? Nem is olyan nehéz a kérdés.

d) A párt önképe és más pártokhoz való viszonya. Az SZDSZ reflexiós jellegű önazonosítása a legélénkebb volt az átmenet éveiben. A párt nagy

11 Uo. 13. o.

207