Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Milyen Magyarországot akart az SZDSZ? jólétet meghirdetni: „A számos - a régi helyébe lépő — újfajta egyenlőtlenség minden bizonnyal súlyos megpróbáltatást jelent majd a társadalom, a magyar kultúra számára. De tudatosítani szükséges, hogy jelentékeny magánvagyonok részvétele nélkül piacgazdaság nem működik."1 Egyértelmű mondatok, csak az a meglepő, hogy a pártnak a közjó által inspirált gondolat eszébe sem jut, hogy a „jelentékeny magánvagyonok” valamilyen szinten részt vállalhatnak a szegénység és az egyenlőtlenségek felszámolásában. Már csak azért is, mert a liberális közgazdaságtanban még mindig él az úgynevezett „lecsorgás”-el- mélet, vagyis az a tézis, hogy ha nagy vagyonok halmodnak fel „fent”, akkor végül mindenkinek jó lesz, mert a nagy bevételek és profitok egy része az adózáson, munkahelyteremtésen és más formákon keresztül végül lecsorog az alul levőkhöz. Más kérdés, hogy az utóbbi még sohasem valósult meg, de mégis meglepő, hogy az SZDSZ egyáltalán nem számol a felül levők társadalmi szolidaritásával. (Későbbi kormányzati és piaci „tevékenységük” tapasztalatait ismerve, ez nem is lehetett véletlen...) Az SZDSZ tehát „alapból” egy igen radikális és kíméletlen piaci programot hirdetett meg, ám az is kétségtelen, hogy a párt - különösen annak a kezdetekben még létező szociálliberális vonulata (SZETA) - a felmerülő szociális problémákra valamennyire mégis próbált reagálni. így az ezzel kapcsolatos nézetek egyes dokumentumokban némileg árnyalódtak - bár az alapirány nem változott. A piac negatív hatásaira való koncentrálás főként mint reflexió került előtérbe: a párt igyekezett valamelyest kitörni abból a légkörből, amelyben erős kritika jelent meg a másik oldalon az SZDSZ túlzottan hidegfejű, kilúgozott neoliberalizmusával szemben. íme, egy 1990-es idézet: „Bennünket vádolnak ’korlátlan liberalizmussal’..., a szociális szempontok mellőzésével, miközben a pártprogramokat áttekintve az látható, hogy az SZDSZ foglalkozik a szociálpolitikával a legkomolyabban. Az MDF programja a tulajdon biztonságától, a megtakarítások értékállóságától, a teherviselő-képességhez szabott adóztatástól várja, hogy széles néprétegek saját erőből boldogulnak, és egyszerűen nem foglalkozik a mindebből kiszorulók helyzetével. [...J az SZDSZ viszont (hűen a SZETA-s hagyományaihoz) szembenéz a realitásokkal - nem tudunk elképzelni olyan átalakulást, amely ’automatikusan ’ kiküszöbölné a szociális feszültségeket és koncepciózus javaslatokat tesz az elszegényedés és visszafordíthatatlan leszakadás megakadályozására,”7 8 7 A rendszerváltás programja. SZDSZ-kiadvány, 1989. 42. o. 8 Az SZDSZ gazdasági és szociális programja. Beszélő (melléklet), 1990. március 15. 9. o. 203
