Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Fricz Tamás: Milyen Magyarországot akart az SZDSZ?
Fricz Tamás Az SZDSZ-jelenség Az idézetből világosan látszik, hogy az SZDSZ szociálpolitikai felfogása gyökeresen eltér a nemzeti pártokétól, különösen az MDF-étöl és a kereszténydemokrata pártétól. Amíg ugyanis az MDF és a KDNP a szociális piacgazdaságon azt érti, hogy a piaci logika bizonyos korlátozásával kell a vagyoni és egzisztenciális polarizálódást megakadályozni, tehát eleve a szegénység elkerülésére törekszik, addig az SZDSZ a piaci logikát nem hajlandó megsérteni, csakis gazdaságon kívüli eszközöket hajlandó bevezetni a szegénység kezelésére. Az SZDSZ tudomásul veszi, hogy a piacgazdaságban lesz szegénység (miként gazdagság is), ám a szükségszerűen létrejövő szegénységet erőteljes szociális védőhálóval kell kezelni, igyekezve javítani a leszakadtak helyzetén. (Azaz, ez utóbbi pusztán kompenzáló, az előbbi, a szociális piacgazdaság koncepciója megelőző, preventív koncepció.) A szociális elv az SZDSZ elképzelésében tehát nem sértheti a liberális elvet, feladataik külön-külön intézményi hálózatokhoz kötődnek. Nagyon fontos észrevennünk, hogy a neoliberális gazdaságfilozófia a szegénységet elkerülhetetlennek tartja, a szabad piac velejárójának. Ez abból következik, hogy ha a minden állami beavatkozástól mentes piaci verseny az egyetlen igazi értékmérő, akkor elkerülhetetlen a polarizálódás, hiszen vannak tehetségesebb és tehetségtelenebb emberek, a rátermettek meggazdagodnak, a kevésbé ügyesek pedig - hogy profán módon fejezzük ki magunkat — „mehetnek a lecsóba”. Ez az élet törvénye - mondják a neoliberálisok. Egyet lehet tenni csupán: nem hagyjuk magukra a szegényeket és elesetteket, ezért aztán lesz ingyen-étkeztetés, lesz karácsonyi ajándékcsomag, kapnak halat - de sohasem hálót. Vagyis: a liberális piaci rend változatlan marad, a gazdagok még gazdagabbak lesznek, a szegények még szegényebbek („aki szegény, az a legszegényebb”), de közben az ételosztással megnyugtatjuk a lelkiismeretünket. Mindebből következik, hogy ha egy párt vagy kormány retorikájában egyik oldalon a piacról beszél, a másik oldalon a szegények megsegítéséről, akkor máris érdemes elkönyvelnünk, hogy neoliberális párttal vagy kormánnyal állunk szemben. Ilyen volt kezdetektől fogva az SZDSZ. Miközben van egy másik út is: nevezhetjük szociális piacgazdaságnak, jóléti államnak vagy kereszténydemokrata-keresztényszociális gazdaságnak. Ennek a filozófiának az a lényege, hogy míg a piac a magánérdekek terepe, addig az állam a közérdeket, a közjót képviseli, s ha az állam nem is szól bele alapvetően a piaci logikába és rendszerbe (ha túlzottan beleszólna, az lenne a szocializmus), ám olyan szabályokat és eljárásokat vezethet be, amelyek ellensúlyozzák a piaci verseny individualizmusát. Például az alsóbb rétegeknek 204
