Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Orosz Tímea Az SZDSZ-jelenség Kijelenti, hogy ha felvetné valaki a kérdést, hogy az SZDSZ inkább szociáldemokrata vagy liberális párt-e, akkor nehéz lenne ezt megválaszolni, mert száz évvel korábban a szociáldemokrácia és a liberalizmus között kategorikus különbségek voltak. Egy liberális sosem fogadhatta el ugyanis, hogy az állam beavatkozik a gazdaságba, beleértve ebbe a kötelező társadalombiztosítást is, mivel ez is az egyéni szabadság megsértését jelentette a liberálisok számára, miközben a szociáldemokratának az államosított gazdaság, illetve a centralizált tervgazdálkodás igen fontos szempont. Ezek az éles ellentétek a két ideológia között a rendszerváltás idejére nem olyan kategorikusak, és inkább különbségekké szelídültek. Ennek következtében az SZDSZ-en belül megtalálhatóak mind bizonyos szociáldemokrata, mind pedig liberális elvek, amelyek a párton belül nem zárják ki egymást. Való igaz, hogy létezett a SZETA és a Solt Ottilia-féle szegénységpolitika, azonban nem veszi figyelembe a szerző, hogy a neoliberális gazdaságpolitika egy kőkemény piaci versenyt és piacgazdaságot követel meg, komoly ellentmondást képez az altruizmussal szemben. Való igaz, hogy Kis János maga rendelkezett egyfajta szociáldemokrata értékrenddel, de ez az SZDSZ-en belül végül nem nyert teret. Ismét Kis János egyik írását43 vesszük elő elemzésünk folytatásához, amelyben a szerző tovább rajzolja a Szabad Demokraták Szövetségének ideológiai imázsát. Ennek értelmében a liberalizmus az SZDSZ számára azt jelenti, hogy elköteleződik az emberi jogok, az alkotmányos demokrácia és a hatalmi ágak megosztása mellett, valamint a magántulajdon és a piacgazdaság mellett az életmódok és az erkölcsök sokfélesége iránti toleranciát hangsúlyozza. Radikalizmust csupán egyetlen témában tűr meg, ez pedig a pártállami rendszerrel való éles szembenállás, azaz a következetes antikommunizmus. Legfőbb politikai ellenfelének a párt azonban nem a jogutód MSZP-t vagy a lassan teljesen jelentéktelenné váló MSZMP-t tartja (!), hanem - ahogy a szerző fogalmaz - a magát kereszténynek és nemzetinek nevező kormánykoalíciót. Ettől függetlenül Kis János továbbra sem tart elképzelhetőnek az MSZP-vel sem koalíciót, sem pedig valamiféle pártszövetséget, amelynek legfőbb oka nem a párt kommunista múltja, hanem az, hogy az MSZP nem egységes párt, és a vezetésében nagyon sok fontos pozíciót olyanok töltenek be, akik az átmenet időszakában az SZDSZ kiszorítására és az MDF hatalomra segítésére törekedtek. 43 Kis János: A hatalom láthatatlan korlátái (F. Havas Gáborral). Beszélő, 1990,42. sz., 4-6. 176
