Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)

Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)

Orosz Tímea Az SZDSZ-jelenség távolálló MDF-fel vagy bármelyik más párttal is, ha olyan politikai témáról van szó, amivel ők is egyetértenek. Dacára annak azonban, hogy Kis János az összes többi pártot is bevonja ebbe a megállapításba, már most tetten érhető az SZDSZ és az MSZP látens közeledése, hiszen Kis a vagyoni elszámoltatáson kívül semmilyen más szá­monkérést, felelősségre vonást a régi nomenklatúrával kapcsolatosan nem említ, azaz nem is tart szükségesnek. És még csak 1990-et írunk. A korábbi következetes antikommunista attitűd tehát a múlté, és készek arra, hogy a Szocialista Pártot egyenrangú partnernek tekintsék, ami óriási ellentmondás. Nem beszél egyetlen szót sem erkölcsi és politikai elszámoltatásról és személyi felelősségre vonásról, megelégszik a kommunista politikai rendszer megszün­tetésével és az MSZP vagyoni elszámoltatásával. Hozzá kell tennünk, hogy az SZDSZ által később benyújtott ügynöktör­vény-tervezetek ugyancsak megelégszenek a III/III-as ügyosztály ügynöklis­táinak nyilvánosságra hozatalával, és a III/II-es és III/I-es iratok kezeléséről végül nem születik megállapodás. Mi több, a politikai elszámoltatás kapcsán Kis János a boszorkányüldözés kifejezést használja, ami nonszensz! De időzzünk még el egy kicsit az MSZP-SZDSZ közeledésének kérdésé­nél, ami tehát már az első demokratikus választásokat követően szinte rögtön tetten érhető! Mi lehetett az oka annak, hogy a szélsőséges antikommunizmus az 1991. évi demokratikus chartába, majd pedig három évvel később egy MSZP-vel kötött koalícióba fordult? Először is az SZDSZ számára az MDF és legfőképpen Antall József- állításuk szerint - politikai stílusában és atti­tűdjében a Horthy-kort és a két világháború közötti úri Magyarországot idéző retorikája és - nézetünk szerint ugyancsak általuk vélt - antiszemitizmusa miatt - mert Antall József soha nem volt antiszemita - a magyar liberális párt szembefordult a kormánnyal. Tény azonban, hogy ugyan Csurka István környezetében valóban jellemző volt egyfajta zsidóellenesség, de a központi kampányban az MDF vezető személyiségei és maga Antall József egyetlen egyszer sem tett antiszemita kijelentéseket. Mindenesetre az SZDSZ leszö­gezte, hogy az új kormánypárt márpedig antiszemita, és mint olyan, sokkal inkább ellenségévé vált, mint az állampárt utódpártja. Mivel a többi jobbol­dali párttal sem találta meg a hangot, mindennek következtében óhatatlanul balra tolódott. A kormány igen gyors népszerűségvesztésében magának az SZDSZ-nek is bőven benne volt a keze, ezt lépten-nyomon (többek között a taxis blokáddal) elő is segítette. Mindeközben az MSZP és az SZDSZ közötti

Next

/
Thumbnails
Contents