Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990) informális kapcsolatok tovább forrtak, lassan beértek az ideológiai hasonlóságok is, ami végül egészen a tárgyalóasztalig vezetett. De hol állt érdekében egy szélsőségesen antikommunista párttal való koalíciókötés a szocialistáknak és mit szólt mindehhez a miniszterelnök-jelöltjük, Horn Gyula? Az MSZP-nek elsődleges érdeke az volt az első ciklus idejétől kezdődően, hogy szabaduljon a posztkommunista jelzőtől és az utódpárti jellegtől. Az MDF-fel és a többi parlamenti párttal ideológiai okokból lehetetlen volt az együttműködés, az SZDSZ-től való távolság azonban nem volt olyan nagy (a magyar jobboldal konzervatív-nemzeti jellege sokkal távolabb állt a szocialistáktól, mint az SZDSZ már akkor is internacionalista, globalista attitűdje, hiszen az a korábbi rendszertől sem volt idegen, sőt), és tudták, hogy az SZDSZ hatalmat akar. Ennek érdekében pedig a liberálisok hajlandónak mutatkoztak igen sok kompromisszum megkötésére. Ez megint csak a tárgyalóasztalhoz vezetett. Ezen felül Hornék tarthattak attól, hogy ha az SZDSZ kormányzati pozícióra való törekvései elől kitérnek, akkor esetleg újra összeáll velük szemben a parlamenten belül egy antikommunista tömb, ami megnehezítette volna még a szavazatok 54%-ával is a kormányzást, illetve az SZDSZ+egy külön antikommunista tömb is politikai karanténba zárhatta volna a szocialista kormányzást, ami lebéníthatta volna a parlamenti munkát is. Miután a szocialisták a választásokat 1994-ben megnyerték, az SZDSZ drasztikusan fogalmazva, vérszemet kapott, és a kormányra kerülésért cserébe 180 fokos fordulattal hátat fordítottak a korábbi antikommunista retorikának. Figyelmen kívül hagyva, hogy a választóik - különösen a vidékiek - éppen emiatt szavaztak rájuk, és a koalíciós szerződéssel együtt lényegében aláírták a saját halálos ítéletüket is. Mindenesetre úgy véljük, hogy az SZDSZ kivéreztetésének ez volt az első mozzanata, innen már nem volt felfelé, csak meredeken lefelé vezetett a magyar liberális párt útja, amelynek következtében 1998-ban hat százalék körüli párttá vált, 2002-ben pedig már éppen hogy csak bejutottak a parlamentbe. Hozzá kell tennünk, hogy nem kizárható, hogy Horn Gyula, aki nem akart koalíciót az SZDSZ-szel, mert sok egyéb mellett elutasította annak neoliberális gazdaságpolitikáját, a fenti indokok mellett maga is tisztában volt vele, hogy ezzel az együttműködéssel a liberális párt hosszú távon saját magát akasztja fel. Ezt természetesen bizonyítani nem tudjuk, de Horn Gyula politikusi képességeit és ravaszságát ismerve ez egyáltalán nem zárható ki, sőt, valószínűsíthető. A koalíció hatalmas felháborodást váltott ki az SZDSZ-es szavazók körében, és Horn lehetett annyira előrelátó, hogy sejtette, meglesznek még ennek a hosszú 173
