Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990) társadalom minden jobboldali, akár keresztény-konzervatív, akár egy liberális jobbközép értékrendet elutasított volna. Ráadásul a magyar népre soha nem lehetett rásütni azt, hogy baloldali vagy kommunista lett volna, tehát igenis bolsevik erőszak volt ez a negyvenes években egy szükebb rétegtől eltekintve, a magyar társadalom döntő többségére nézve. Ezt bizonyítják a korábban már tételesen felsorolt választási eredmények is, illetve olyan szerzők munkái, mint Kovács Imre, Illyés Gyula, Veres Péter, Erdei Ferenc, Barankovics István, illetve Slachta Margit stb. munkássága is ide sorolható. De megközelíti ezt a problematikát egy másik irányból is a szerző, és második lehetőségként azt tárgyalja, hogy a magyar értelmiség a második világháború alatt ignorálta magát a háborút, és a szélsőséges jobboldali ideológia megrázkódtatásain egyszerűen nem is esett át, és a kutyaharapást szőrivel logikája alapján az egyik totalitarizmust a másikkal akarták gyógyítani. Úgy fogalmaz, hogy a trianoni békeszerződések folytán a Szent István-i magyar birodalom szétesése vezette a fő- és középnemesekből és hübériesült nagypolgárokból álló politikai elitet autoritárius megoldások felé. Bármelyik TGM által felvázolt verziót vesszük górcső alá, a szerző tudatos választásként akarja felvezetni a bolsevizmust, ami nézetünk szerint nem igaz. A kommunista rendszer kialakulása nem tekinthető az értelmiségi réteg tudatos ideológiai döntésének következményeként, és főleg nem volt tudatos az egyik szélsőségből a másikba történő átzuhanás az országban. Ez kényszer volt, terrorral, fegyverrel szorították rá az országot a szélsőbaloldali fordulatra. TGM úgy állítja be a politikai helyzetet, mintha akár az értelmiségi rétegnek, akár a politikai elitnek szabad választása lett volna, miközben tudjuk, hogy nem így van. Ez az elemzői szempont nézetünk szerint megalapozatlan, nem is támasztja alá ezeket kellően a szerző, és a történelmi tényeknek is élesen ellentmond. TGM szerint a Horthy-féle restauráció sem konzervatív restauráció volt, amely „kompromisszumot kötött ugyan a monarchiától örökölt autoritári- us-konzervatív erők jobboldali-radikális szárnyával, de a trianoni katasztrófa, a levert bolsevik utópia, a román megszállás körülményei között létrejött berendezkedés weimaribb volt Weimarnál”.30 Ezzel állt szemben Bibó István sajátos demokratikus szocializmusa és Jászi Oszkár liberális szocializmusa, akik saját korukban nem voltak befolyásos gondolkodók, de később - különösen Bibó nézetei - fontos szerepet játszottak a hetvenes évek közepén és 30 Tamás Gáspár Miklós: Búcsú a baloldaltól. Beszélő, 1989, 26. sz., 32-41. 153
