Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Orosz Tímea Az SZDSZ-jelenség végén a kibontakozó ellenzék világszemléletének formálódásában, illetve az ő gondolatai nyomán született egy időleges urbánus-népi ötvenhatos demokratikus koalíció, amely egészen a Magyar Demokrata Fórum megalakulásáig fennállt. Bibó leginkább demokratikus állam- és történelemelméletével járult hozzá a magyar értelmiség világlátásának fejlődéséhez. Különösen időszerűekké váltak mind a hetvenes években, mind pedig a rendszerváltás korára a Kelet-Európával és a magyar politikai kérdésekkel kapcsolatos gondolatai. TGM szerint Bibó kísérlete, hogy egy új, liberális szocialista demokratizmust teremtsen meg, sikertelen volt, mert megközelítése történeti volt, és nem hagyományhü, amely politikaelmélet alkotására ugyan alkalmas, de nem alkalmas politikai hagyományteremtésre, főleg nem politizálás kezdeményezésére. A 20. század modern antiliberális történetképére nem lehetett demokratizmust építeni. TGM szerint 1956 szocialista forradalom volt, amely szinte egyetlen a világtörténelemben, és nemcsak azért, mert vezeklő kommunisták indították el, hanem mert vértanúi is baloldaliak, illetve a forradalom leginspirálóbb intézményei a munkástanácsok voltak. Nem is olyan lett volna az ’56-os magyar forradalom és a ’68-as prágai tavasz, ha nem a kommunista bűntudatra, vezeklésre és megigazulásra épült volna, írja Tamás Gáspár Miklós. „A forradalom 1918-19 igazi örököse volt, „a kettős hatalom” (pluralisztikus parlament + plebejus korporációk) megteremtésére tett kísérletet, mert a szocialista konszenzus Mindszentytől Újhelyi Szilárdig és Vas Zoltánig mindenkit átfogott, mert a Horthy-Bethlen-féle neobarokk egykori nemzeti ellenzéke (Németh László személyében) elutasította mind a szabadelvű kapitalizmust, mind a szélsőjobboldali „fehér” forradalmiságot. A revolúció visszaforgatta a történelem kerekét: ott kezdte újra, ahol 1919-ben elrontották,”31 Az antikommunista ellenállásnak TGM szerint szocialista múltja van, és hozzáteszi, hogy mind tipológiai, mind eszmetörténeti értelemben a lengyel Szolidaritás mozgalom maga is szocialista volt, csak nem autoritárius. Az 1956-os forradalom alapvető célja a tiszta doktrínához való visszatérés volt. Később a szocialista utódállamokban az ellenzéki mozgalmak kezdeményezői, így a Charta ’77 is, mind volt marxista-szocialisták voltak. TGM értelmezése egy tökéletes baloldali álláspont, ami torzítja a valóságot. Az 1956-os forradalom egyértelműen spontán események láncolatából 31 Tamás Gáspár Miklós: Búcsú a baloldaltól. Beszélő, 1989, 26. sz., 7. 154
