Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Orosz Tímea Az SZDSZ-jelenség b) történelmi pártok- amelyek a jogfolytonosságra tették a hangsúlyt, és a kommunista rendszert megelőző arculatukhoz kívántak visszatérni, annak természetesen valamiféle modernizált formájával. Ezek közé sorolhatóak az FkgP és a KDNP is, hogy csak a legjelentősebbeket említsük, amelyek egyike sem folytatott baloldali retorikát, és már a nevükben is kifejeződik ez; c) a volt kommunista rendszerhez kötődő pártok — ilyen az MSZMP vagy a Münnich Ferenc Társaság, amelyek természetszerűleg baloldaliak voltak, és a bukott kommunista rendszer ideológiai örökségét kívánták továbbvinni; d) meghatározott társadalmi csoportokhoz kötődő réteg pártok - például a Vállalkozók Pártja vagy Magyar Veteránok Pártja, amelyek nem helyezhetők el a jobb-bal kontingensen; e) tisztán ideológiai alapokon álló pártok - amelyek vagy valamelyik hagyományos európai irányzat, vagy a hazai nemzeti ideológiai áramlatok egyikét vállalták, tehát ugyancsak nem kivétel nélkül baloldaliak. Ilyen volt például a Szent Korona Társaság, a Haza Párt vagy a Kereszténydemokraták Szövetsége. TGM azon állítása tehát, mely szerint a rendszerváltás idején csak baloldali pártok alakultak, tételesen cáfolható. Tamás Gáspár Miklós fenti állításainak történelmi okait is felvázolja. Nézete szerint a Kádár-korszakból ébredező magyar értelmiség a harmincas évek végének szellemi állapotát akarja ugródeszkaként használni, átugorván a kommunista rendszer évtizedeit. A harmincas évek közepétől kezdődően veszítette el ugyanis vonzerejét a liberalizmus Magyarországon, és jobboldali offenzívába szorult a szélsőséges baloldali erőkkel szemben. Úgy gondolja, hogy ennek következtében 1945 tavaszára a demokratikus szocializmus különböző válfajai küzdenek esélytelenül a bolsevizmus csábításával, ugyanis nézete szerint hazánkban nemcsak bolsevik erőszak, de bolsevik kísértés is volt, és lényegében mindenki „beleájult” a kommunisták karjaiba. A magyar baloldalban semmilyen módon nem élt ekkor kommunistaellenes előítélet, és a politizáló értelmiség szellemi horizontjáról a liberalizmus és az európai konzervativizmus ideája teljesen eltűnt. Ennek oka TGM szerint, hogy a fasizmus, a nyilas rémuralom és a náci megszállás után ez egyfajta természetes elzárkózás volt mindennel szemben, ami jobboldali. Ez a gondolatsor azonban TGM írásában számos ponton tetten érhető szélsőség egyik példája, mely szerint a szerző hajlamos csupán fekete-fehérben gondolkodni. Mert a fasizmus és nyilas rémuralom szélsőségei nem jelentik és nem jelentették azt, hogy a magyar 152
