Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)

Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)

Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)

együtt ö is híve volt egy bizonyos fajta szocialista világképnek, egyfajta „minőségi szocializmusnak”, de ennek semmi köze nincsen ahhoz, ami aztán a világháború után megvalósult. Éppen ezért Németh Lászlóval példát hozni a magyar szocializmussal kapcsolatosan, nem éppen megfelelő.

Példaként említi Mindszenty bíboros osztály nélküli társadalommal kapcsolatos gondolatait, illetve hogy a koalíciós időszakban a jobboldalinak nevezett politikai pártok is sok szocialista illúziót kergettek. 1988/89-ben az új demokratikus csoportok is mindannyian baloldaliak voltak TGM szerint, és nincs olyan politikai csoportosulás a rendszerváltás Magyarországán, amely nélkülözné a szocialista jellegű eszméket. Korábban ennek akár örülni is lehetett volna, hogy a baloldali eszmék túlélték még a bolsevizmus évtizedeit is, és van még esély arra, hogy megfelelő reformokkal a rendszer menthető legyen, de 1989 környékén ez azonban sokkal inkább a Nyugattal szembeni elmaradottság, az ideológiai, társadalmi és politikai megkésettség újabb bizonyítéka, hiszen a Lajtán túl a szociáldemokrácia és a marxizmus már régen megbukott. TGM úgy fogalmaz, hogy a kommunisták azt nevezik jobboldalinak, ami nemzeti irányultságú, és néhány szélsőséges esettől eltekintve Magyarországon csak nemzeti baloldal van, és ez igaz mind az MDF-re, mindaz FKgP-re, illetve az akkor még létező Magyar Néppártra is. Egy másik írásában megállapítja, hogy a rendszerváltás idején csak baloldali pártok alakultak az országban, ami ugyancsak vitatható. Ráadásul ő maga is megállapítja később, hogy az SZDSZ-en belül is elkülönül egy baloldali és egy jobboldali szárny, ami így már ellentmondás a korábbi állításaihoz képest.

Álláspontunk alátámasztásaként tekintsük át, hogy Fricz Tamás29 hogyan látja a rendszerváltás idején működő pártok politikai színezetét. Kutatásai szerint az 1990-es választásokig összesen 66 párt jegyeztette be magát, amelyeket öt típusba sorolt:

a) originális gyűjtőpártok - ezek történelmi előzmény nélküli, új alakulatok voltak, amelyek minél több társadalmi csoport érdekeit igyekeztek képviselni, és átfogó modernizációs programot hirdettek. Ezek közé tartozik az SZDSZ, a Fidesz és az MDF is, amely távolról sem tekinthető baloldali pártnak, legalábbis az után, hogy Antall József a párt irányítását átvette. A horthysta jelzőtől kezdve az antiszemitáig éppen az SZDSZ politikusai mondtak róla sok mindent, amelyek távolról sem sajátjai a baloldali pártoknak;

29 Fricz Tamás: Pártrendszerek, Századvég, 2001. 17-18. o.

151