Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Orosz Tímea Az SZDSZ-jelenség volt. Ezen a ponton TGM elmondja, hogy a baloldali radikalizmus eleddig Erdélyben sokkal szélesebb teret nyert, mint Magyarországon. Ennek valószínűleg az az oka, hogy Erdélyben a magyar antifasizmus nemzeti önvédelmet jelentett, és nem esett át például a Tanácsköztársaság tragédiáján, amely Magyarországnak igen csak elvette a kedvét a szélsőséges baloldali értékektől. Ennek köszönhetően a MADOSZ és ennek utódja a Magyar Nép Szövetség egészen komoly paraszti és városi plebejus támogatói létszámmal rendelkezett. Ezeknek a mozgalmaknak az irányítói azonban egyértelműen kommunisták voltak, akiknek sikerült meggyőzniük a magyarságot arról, hogy a nemzeti jövőjüket Erdélyben csak a kommunistákkal való együttműködés biztosíthatja, így alakult ki Erdélyben egy olyan politikai törésvonal, hogy a „baloldaliak” voltak a magyarok, a „jobboldaliak” pedig a románok. A belső viszonyok alakulásával kialakult egy ilyen átfedéssel rendelkező polarizáció. TGM kiemeli, hogy ebben a korszakban a kelet-európai kisebbségek általában véve is hajlamosak voltak a baloldali forradalmiságra, mert a marxista országszemlélet eltörölte a kisebbségi szégyenbélyeget, és irrelevánsnak tekintette az etnikai különbségeket. Ehhez tartozik az is, hogy a Bolyai Egyetem Kolozsvárott „a kelet-európai kommunista előrenyomulás egyik világszerte is egyedülálló erődje” volt, ezért a Nagyszebenből érkező román diákok antibolsevista tüntetéseket szerveztek, és merényleteket követtek el a kommunista magyar káderek ellen. Summa summarum az erdélyi magyar kommunista elit nagyon sértette a románok nemzeti önérzetét, és őszinte internacionalista bolsevik lévén, törekvéseit a magyar kisebbség a nemzeti önvédelmen kívül politikai pozícióteremtésre is felhasználta, és egy ideig az országos politikai hatalomból is kivette a részét. Összegezve kijelenthetjük tehát, hogy a sztálini korszakban a magyarok Romániában sokkal jobb helyzetben voltak, mint 1988-ban - írja TGM. Ez a helyzet azzal indokolható a szerző szerint, hogy a magyar hivatalnoki és értelmiségi elit komoly pozíciókat töltött be a Kommunisták Romániai Pártjában. „Az erdélyi magyar kommunista elit őszinteségének balekja lett, ugyanis a konjunktúrát nem pusztán nemzeti önvédelemre és pozícióteremtésre használta fel, hanem - őszinte internacionalista bolsevik lévén - oroszlánrészt szerzett egy időre az országos (romániai) hatalomból, a kommunizmus egyik fő élcsapatának tekintette magát, és máig érezhető hatással sértette, bántotta, piszkálta a román nemzeti önérzetet” „A Magyar Nép Szövetség nélkül a kommunista hatalomátvétel nem lett volna lehetséges Romániában. Az erdélyi magyar kommunisták időleges hatalmukat kihasználva egy kis szovjet 146
