Fricz Tamás - Halmy Kund - Orosz Timea: Az SZDSZ-jelenség. Liberalizmus Magyarországon a rendszerváltás idején - RETÖRKI könyvek 31. (Lakitelek, 2018)
Orosz Tímea: Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990)
Kritikai szemelvények az SZDSZ korai éveiből (1988-1990) autonóm köztársaságra való nemzetiségi intézményt hoztak létre." A diktatúra Romániában szerinte tehát nem a románokon, hanem a magyar kisebbségen keresztül jöhetett létre! Szeretnénk ismételten vitatkozni TGM látásmódjával, és hangsúlyozni, hogy való igaz, hogy Erdélyben a magyarság lélekszámát tekintve, illetve a népességbeli számarányához képest valóban sokan működtek közre a kommunista mozgalomban, és később a securitatéban is, de a román diktatúra attól még nem a magyar kisebbségen keresztül jött létre. Sokkal inkább arról van szó, hogy a magyarok immáron kisebbségi helyzetben alkalmazkodni igyekeztek az adott történelmi és politikai helyzethez, egy hatalmas nemzeti traumát követően. Hogy jól alkalmazkodtak-e, vagy sem, azt persze lehet vitatni, sőt, lehet állítani, hogy számos hibát követtek el, de általánosan azt állítani, hogy az erdélyi magyar értelmiség hátán épült fel a román kommunista diktatúra, az nem igaz. Tekintsük például Kós Károlyt és körét, aki építészeti tevékenysége mellett jelentős ideológus is volt, és meghirdették az ún. transzilvanizmust. Ennek éppen az volt a lényege, hogy kiegyezve a román hatalommal, megteremtsék kulturális és szellemi értelemben az önálló Erdélyt. Ennek viszont semmi köze nem volt a diktatúrához. Valóban létezett a Korunk című magyar folyóirat, amely kommunista volt, de létezett mellette számos más periodika, amely viszont távolról sem rokonszenvezett a szélsőbaloldali eszmékkel. Visszatérve TGM elemzéséhez, az erdélyi magyar kommunisták befolyásának növekedése azt eredményezte, hogy létrejött egy új magyar vezető réteg. Ennek azért van rendkívüli jelentősége, mert Kelet-Közép-Európában ebben az időszakban, részben amiatt, mert Sztálin fanatikus híve volt a homogén nemzetállamoknak, elképesztő mértékű etnikai mészárlások történtek; rablás, pogromok, lincselések, kitelepítések és népirtás jellemezte a 20. század első felében ezt a térséget. Kezdődött a zsidók lemészárlásával, „de aztán jöttek a horvátországi szerbek, az ukrajnai lengyelek, a lengyelországi ukránok” és számos más etnikum ellen elkövetett merényletek, majd pedig a keleti németség iszonyatos végzete. Ehhez képest a romániai magyarságnak sikerült megkapaszkodnia Erdélyben, mert ennek vezetői a bolsevikokkal tartottak, és ők segítették hatalomra Romániában a kommunistákat. TGM azonban mindemellett, hogy mindez a magyarság túlélését biztosította Erdélyben, etikailag felrója, hogy az új magyar politikai elit tőle teljesen idegen érdekeket szolgált ki, világszemléletileg is ehhez kötődött, és 147
