Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Tóth Károly: Az 1989. évi XXXI. törvény (alkotmánymódosítás) főbb kérdései és az alapjogok szabályozása
Tóth Károly Az alapjogi jogalkotás... Országgyűlés előtt a Kormány nevében az igazságügyi miniszter úr ezt úgyszintén támogatta.”64 Az előzetes tanácskozásoknak ezek az eseményei semmiféle (közjjogi relevanciával nem bírnak, (közjjogilag nem minősíthetők. Legfeljebb jó helyzet- felismerésnek minősíthetjük, hogy ti. az országgyűlés tagjai morálisan nincsenek abban a helyzetben, hogy a magyar „kerekasztal lovagjainak” akaratával ellentétesen döntsenek. Az Országgyűlés „hangulatának” érzékeltetésére idézzük - kissé hosz- szabban - az egyik képviselő felszólalásának részletét: A Nemzeti Kerekasztal résztvevői közül utóbb többen figyelmünkbe ajánlották, hogy az ország jövőbeni sorsának jobbra fordulása érdekében csatlakozzunk a fejünk fölött, a mi teljes kirekesztésünkkel köttetett megállapodáshoz. Mármint, utólag. Tehát azt követően, miután nélkülünk döntöttek a hatáskörünkbe tartozó legfontosabb kérdésekről. Valószínűleg megszívleljük majd a felkérést és csatlakozni fogunk. Nyilván, mert tudjuk, az ügy érdemi része sokkal fontosabb annál, mint az, hogy képviselőként bizonyos értelemben a korlátozottan cselekvő- képesek jogállásába kerültünk. Meg kívánom azonban jegyezni, nem valószínű, hogy egyedül vagyok a képviselők között, aki az egyféle érdek pátyolgatásával, az irányító pártállam kényszerítő mechanizmusától végre függetlenedve, következésképpen mostani szabadabb társadalmi légkörben csak nehezen képes újabb -, jószerével intézményesült - megaláztatás elviselésére. Rá kellett ugyanis döbbennünk, hogy szánalmas figurákká degradálódtunk, akiknek maholnap gondolkodniuk sem igen érdemes, hanem az lesz a hasznos, ha mérlegelés nélkül teljesítik a másik főhatalom igényeinek szem előtt tartásával szerkesztett kívánságlisták ajánlásait. Nem kétséges, ilyen helyzetbe sodródott a legitim módon megválasztott, sok-sok jogos bírálat, politikai elmarasztalás, lekezelő irónia hatására, a saját nézőponttól eltérítő, fenyegetettségtől sem mentes légkörben végre a reformok útjára tért Parlament, mely nézetem szerint talán mankózás nélkül is haladó történelmet csinált volna. Persze, ha hagyják. Végül is a benyújtott javaslatok - itt most elsősorban az elfogadott javaslatokra gondolok a lefolytatott vita, a jogi bizottság tegnapi 64 Lásd uo. 68
