Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Tóth Károly: Az 1989. évi XXXI. törvény (alkotmánymódosítás) főbb kérdései és az alapjogok szabályozása
Az 1989. évi XXXI. törvény főbb kérdései és az alapjogok szabályozása A 40 évvel ezelőtt választott politikai Htunkról kiderült, hogy sehová nem vezet. És ebben a felismerésben az a legszembetűnőbb, hogy a tényt az a politikai elit is felismerte, mely ítéletei csalhatatlanságában korábban megingathatatlan volt. Tisztességgel kell adózni ama elhatározása előtt, hogy szinte önnön árnyékát átlépve, a nemzet kezébe visszaadta sorsának irányítását. Beszélő viszonyba került a társadalom ama rétegeivel, melyek a magyarság sorsát jobbító szándékkal ugyancsak zászlajukra tűzték, de a hatalomtól ez ideig keményen távol tartották. És csoda történt. Szót értettek. A világ ámulatára megtalálták a közös nevezőt és munkájukat a sarkalatos törvényekformájában letették az asztalunkra,62 Ha „totális” alkotmányozásra az Országgyűlés nem is vállalkozhatott, de vajon eltérhetett-e a kerékasztal-tárgyalások megállapodásaitól? Úgy tűnik: az adott körülmények között nem térhetett el... - Erre a plenáris ülésen is közvetlen utalások történtek: Ettől a megállapodás szerint csak akkor lehet eltérnünk, ha a köztársasági elnök választása az országgyűlési képviselőválasztásokat megelőzi. A kerekasztal képviselőjének Antal József úrnak a kategorikus véleményalkotása nem hagyott kétséget maga iránt. Kijelentette: ha az Országgyűlés ettől a megállapodástól eltér, a politikai megállapodások érvényüket vesztik, és az ország sorsát illetően ez beláthatatlan következményekhez vezethet. A képviselők döntését lelkiismeretük szférájába utalta,63 Jellegében hasonló volt a következő is: „Az összeférhetetlenségi vitát a bizottság csütörtökön a késő délutáni órákban folytatta le, ahol az ellenzéki kerékasztal képviselői teljes létszámban már nem voltak jelen. Pénteken viszont megjelentek. Antaljl] József úr kért szót, és sajnálkozását fejezte ki, hogy az összeférhetetlenség tekintetében a bizottság eltért a kerékasztal-tárgyalásokon kialakított állásponttól. Kérte, hogy a bizottság álláspontját vizsgálja felül, mert a kerékasztal-tárgyalásoknak ez volt a másik sarokpontja; nevezetesen, hogy a miniszterek és a politikai államtitkárok a megbízatásukkal egy időben képviselői mandátummal is rendelkezzenek. Miként utaltam rá, a tisztelt 62 Lásd uo. 63 Lásd uo. 67
