Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Kukorelli István: Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV, törvény születése, főbb jellemzői
Kukorelli István Az alapjogi jogalkotás... „Tehát a választások igenis azt igazolják ezen a négy helyen, hogy a nép inkább a pártok jelöltjeire adta a szavazatát, az MSZMP jelöltjei is több voksol kaptak, mint az úgynevezett független képviselők. Ezek még egyszer mondom: kétségbevonhatatlan tények. ”222 A törvényjavaslat eltér a korábbi választópolgár-centrikus megoldástól, sok hagyományos választókerületet (kisvárosokat) megfoszt a képviselettől, választóellenes, személytelen, elég lesz, ha a „listások” leküldik a fényképüket stb. - foglalható össze több más hozzászóló országgyűlési képviselő kritikus véleménye. A parlamenti vita két további kérdés körül éleződött ki:- az első; a nemzetiségek képviseletéről,- a második; az egyéni választókerületben, illetve a listán szerezhető mandátumok arányáról. Az első kérdésben a kormány ígéretet tett arra, hogy külön törvényt fog beterjeszteni a nemzetiségek parlamenti képviseletéről. Az 1990. március 12-én, a választások előtt kihirdetett, majd a választások utáni új politikai helyzetben hatályon kívül helyezett 1990. évi XVII. törvény szerint nyolc nemzeti-etnikai kisebbség egy-egy képviselővel rendelkezik az országgyűlésben. A kisebbségek képviselőit - a kisebbségek érdek-képviseleti szervezeteinek véleményét meghallgatva - az országgyűlés választotta volna meg az alakuló ülés utáni harminc napon belül. A másik neuralgikus pont a parlamentben, hogy az egyéni választó- kerületi mandátumok legyenek többségben. A törvényjavaslatot beterjesztő belügyminiszter vitazáró beszédében úgy összegezte a parlamenti véleményt, hogy az egész törvény jó, csak a 4. § (2) bekezdésével van a baj, s azt módosítani kell. A képviselői és a bizottsági módosító indítványok össztüze is erre a szakaszra irányult. A kerekasztal képviselőivel egyeztetett módosítás a matematikai arányok változtatását eredményezte, eszerint 176 mandátum szerezhető az egyéni választókerületben, 152 a megyei, 58 az országos listán. A vitatott legitimitású „rendi” parlament, néhány további apróbb, stiláris jellegű módosítással, ha morcosán is, de láttamozta a kerékasztalnál kiizzadt politikai kompromisszumot. Ennek a sikernek a feltétele volt, hogy a kormány és a törvényt gondozó jogi bizottság, továbbá a parlamentben helyet foglaló ellenzéki képviselők következetesen védték a javaslatot. 222 Debreczeni József, ON. 5096. o. 214
