Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Kukorelli István: Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV, törvény születése, főbb jellemzői
Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV, törvény... Azokat a képviselői módosító indítványokat, amelyeket nem támogattak (pl. más legyen a választókerületi arány, az állampolgár több jelöltet ajánlhasson, 5%-os szűrő kell) általában a parlament sem fogadta el. A módosítások elvetése és elfogadása után a törvényjavaslat egészét 286 igen szavazattal, 20 ellenszavazattal, 24 tartózkodás mellett fogadta el az országgyűlés.223 4. A törvény és a választójogi szabályozás főbb jellemzői, utóélete, történelmi jelentősége Az 1989. évi XXXIV, törvény több forrásból táplálkozott, valóban nehéz lenne bizonyítani az apaságot. Forrása volt az 1985-ös választások tapasztalatait feltáró, a még szocialista társadalmi környezetet szemlélő belső műhelymunka, a praktikumot szállító kormányzati (belügyi, igazságügyi) szakértelem, a kerekasztal 1/3. bizottságának intenzív tevékenysége, a kerekasztal felsőbb szintjeinek politikai kompromisszumkötő képessége s végül a parlamenti (bizottsági) döntéshozatal. A források köréből kiemelendő a Nemzeti Kerekasztal, ezen belül az EKA politikai akarata, amely direkt módon meghatározta a mandátumelosztás jogi szabályait. Sokat jelentettek továbbá a politikai nyilvánosság által közvetített közvetlen társadalmi visszajelzések (levelek, újságcikkek) is. A választójogi törvény vegyes rendszere az átmeneti magyar valóságra tekintettel született meg, lehetőséget teremtett az állampolgári politikai részvételre közvetlen módon (az egyéni választókerületekben) és pártpolitikai alapon (a megyei listán) egyaránt. A Magyar Közlöny 77. számában kihirdetett törvény, amely a kihirdetés napján, október 30-án hatályba is lépett, kodifikációs szempontból három részből, mindösszesen 12 fejezetből, 56 §-ból és 17 mellékletből állt. A három rész jól mutatja a választási rend szabályozásának történelmi pályaívét: a 19-20. századi törvények hagyományosan egységesen szabályozták:- a választójogot,- a választások rendszerszerű szabályait,- végül az eljárási kérdéseket. A kezdeti törvények (például az 1848-as magyar) többek között a cenzusok miatt is hangsúlyosabban a választójogot, kevéssé az eljárási kérdéseket rögzítették. A kortárs törvények, ahogyan egyre általánosabbá vált a választójog 223 ON. 5126. o. 215
