Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)

Kukorelli István: A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló 1989. évi XVII. törvény keletkezése és jellemzői. Az intézmény a mából nézve

A népszavazásról és a népi kezdeményezésről... „naiv” 1989-es joganyaggal [Alaptörvény 8. § 31. § (2), a népszavazás kezde­ményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény és a 2013. évi XXXVI, új választási eljárási törvény]. Jelentősen változott a közvetlen demokrácia filozófiája is a három szintű (alkotmány, róla szóló törvény, eljárási törvény) joganyagban. Lényegében három, egymást követő modellről lehet szólni:- a Lex Nagymaros liberális, alapjogbarát megoldást hozott, kevéssé védte a képviseleti szerv hatáskörét, tág teret engedett a népszavazási kezdeményezéseknek;- az 1997-2012 közötti alkotmányos modellt sokan „középerős”, köz­vetlen megoldásnak tartották, például az eredményességi klauzula leszállítása miatt;- az Alaptörvény utáni korszakot „gyenge”, közvetlen demokratikus modellként írja le a szakirodalom, másként fogalmazva, alapvetően parlament-barát és kevéssé alapjog-barát megoldás. A képzeletbeli történelmi skálán talán jól látható, hogy az 1989-es eredőhöz képest sokat puhult, korlátozódott jogilag a közvetlen demokrácia. A szigoro­dást minden bizonnyal motiválta a népszavazási „cunami” megérkezése, ennek csúcspontja 2007, 385 országos népszavazási kezdeményezéssel. A népszavazási jog túlságosan is élő jog lett a magyar alkotmányos de­mokráciában, gyakorta lejáratva az intézményt magát. Az Alkotmánybíróság például, amíg hatáskörébe tartozott az OVB határozatok elleni kifogások fe­lülvizsgálata, 1997 és 2012 között 582 határozatot hozott konkrét hitelesítési ügyekben. Az elbírált kérdések alapján (például ingyen sör határozat) volt alkotmánybíróként is csak megerősíteni tudom az intézmény komolytalanná válását. Bár a népszavazási kezdeményezések száma, különösen a 2000-es évek után több ezerre tehető, a szigorú szürőszabályoknak köszönhetően az orszá­gosan elrendelt népszavazások száma mindösszesen 7. (Lásd a függelékei). Örökké visszatérő kérdés, van-e jó megoldás, üdvözítő modell? A parla­mentarizmus és a közvetlen demokrácia viszonyának megítélésében két véglet­tel találkozunk. Régi értékvita ez; az egyik oldalon, mondjuk Rousseau oldalán az utca, a populizmus mindenek fölöttinek, kizárólagosnak gondolja a közvet­len demokráciát. A másik oldalon mondjuk Montesquieu és Constant oldalán a parlamentarizmus, antik nosztalgiának, meghaladottnak tartja a népszavazást, 195

Next

/
Thumbnails
Contents