Kukorelli István - Tóth Károly: Az alapjogi jogalkotás az alkotmányos rendszerváltozás éveiben - RETÖRKI könyvek 30. (Lakitelek, 2018)
Kukorelli István: Alapjogi rendszerváltozás (1989); az „első fecskék”, az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló törvények
Kukorelli István Az alapjogi jogalkotás... meg a nyilvántartásba vétel feltételeinek” (1981.29. sz. tvr. 2. §).- „meg kell tagadni a külföldre utazást attól, akinek kiutazása a Magyar Népköztársaság belső vagy külső biztonságát, a közrendet, egyéb jelentős közérdeket, illetve mások jogos érdekeit sérti, vagy veszélyezteti” [53/1978. (XI. 10.) MT. rendelet 6. §]. A diszkrecionális normák nagyszámú alkalmazása annak bizonyítéka, hogy a szabadságjogoknál nem vált világosan ketté a politikai és a jogi garanciális elem. A jogokat az alkotmány előírása szerint is csak a szocialista társadalom érdekeivel összhangban lehetett gyakorolni (54. §). A jogállami jogalkotásnak pedig éppen az a funkciója, hogy a jogi garanciákat a közérdeket az egyén felé közvetítő államhoz képest a társadalmi garanciáktól megkülönböztetve kezelje. A szabadságjogoknál tehát a törvényi szintű szabályozás igénylése mellett a szabályozás módszerének megváltoztatására, a diszkrecionális normák átgondolására is szükség volt a rendszerváltozás során. További alapkérdése a rendszerváltozás jogalkotásának az egyes szabadságjogokról szóló törvényekben a bírói út általánossá tétele. Az igazsághoz mindemellett hozzátartozik, hogy a Kádár-korszak végén az államiság a szabadságjogok viszonylatában „puhább” és korlátozottabb volt, az eljárási törvények (az Áe„ a Be.), valamint a belső joggá tett nemzetközi emberi jogi deklarációk és elvárások tiltották a közvetlen állami beavatkozást.159 De az idézett, direkt politikavezérelt jogalkotói szemlélet sokáig megmaradt, ez a későbbiekben majd kiderül, például az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvények megalkotása során. Az alapjogok valóban jogállami szabályozása tehát 1989-ben nagy kodifikációs szakmai kihívás is volt és nem csak egyszerű politikai kérdés. Annak ellenére igaz ez a megállapítás, hogy 159 A nemzetközi jogi dokumentumok közül mindenekelőtt Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948), a Gazdasági, szociális és kulturális jogok Nemzetközi Egyezség- okmánya (1966), a Polgári és politikai jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1966) és annak fakultatív jegyzőkönyvei említhetők. Az utóbbi két Egyezségokmányt a Magyar Népköztársaság 1976-ban törvényerejű rendeletek szintjén belső joggá tette (1976. évi 8. és 9. tvr., Magyar Közlöny 32. sz.). A dokumentumokat lásd Emberi jogok a nemzetközi jogban. Alapvető okmányok gyűjteménye. Emberi Jogok Magyar Központja, 1994, MTA ÁJI. 168
