Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)
IV. Tanácskozásaink kiemelt témáiról - 3. A vidék sorsa, a mezőgazdaság és az élelmiszerbiztonság kérdései
IV. Tanácskozásaink kiemelt témáiról A mai falukban alig van olyan család, ahol állatot tartanak. Ha van is, az is inkább aprójószág. A nagycsaládok szétbomlottak. A falu elöregedett, szociális gondokkal küszködik. Alig akad, aki földet művel, vagy termel valamit a kertben, esetleg állatot tart. A faluban gyakorlatilag nincs munka. Akinek mégis van munkahelye, az a boltban, a postán, a vendéglátásban, esetleg az önkormányzatnál van alkalmazásban. A kisipar megszűnt, nincs köteles, suszter, szabó, legfeljebb a fodrász maradt meg, no meg a kocsma. A fiatal családok mihelyt a gyerekeik óvodás vagy iskolás korba érnek, beköltöznek a közeli városba. így könnyebb az óvodába, iskolába járás. Munkát is könnyebben találnak ott. Korábban a táplálkozási ismeretek továbbadódtak az együtt élő nagycsaládokban. A család ellátásához főleg a ház körül és a szomszédságban található élelmet használták fel. A környékben gyűjtögetettek, gombával, vadon nőtt gyümölccsel és hasonlókkal egészítették ki étrendjüket. Az ételeket mindig az évszak adta termények határozták meg. Ma az élelmet mindenki a közeli nagyvárosban, a szupermarketekben veszi meg. Ott mindig mindent lehet kapni és olcsóbban, mintha azt az ember maga termelné. Nem éri meg a ház körül kiskertet tartani, ha az embernek nincs kútja. Drága a mag, drága a víz, és ráadásul nem is elég jó az öntözésre, a levél kifehéredik tőle. Csak az idősek és a legelkötelezettebbek termelnek a ház körül zöldséget, mert ők még tudni akarják, hogy mit esznek, és az hogyan készül. Az emberek nagy részét ez már nem érdekli. Az a fontos, hogy jó legyen az étel íze és meg lehessen fizetni. Hogy mi van benne és milyen hatással van a szervezetünkre, az már nem olyan lényeges. Az ember azt gondolná, hogy tudatosan szakítják el a fogyasztót az élelmiszerektől, mert ha tudná, hogy mit eszik, talán meg sem enné. Mindez a változás az utolsó 50-60 évben történt, de főleg az elmúlt 20-30 évben változott meg a világ rendje. Részben az életmódunk felelős azért, hogy a táplálékból is profitot hozó szabadkereskedelmi áru lett, és olyan dolgok kerülnek az ételünkbe, környezetünkbe, amit régen el sem tudtunk képzelni. Az emberek elkényelmesedtek, nem gondolkoznak, vakon hisznek a reklámnak, azon keresztül a nagyvállalatoknak, remélve, hogy azok a mi egészségüket tartják elsődlegesnek a vállati nyereség helyett. 281
