Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)
III. Könyvsorozatunkról
Ma ők, az utódaik és félrevezetett követőik, ezek a sehonnai bitang percemberkék még mindig itt dáridóznak körülöttünk. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kommunista elnyomás utolsó éveiben az ateista propaganda mellett rafinált módon az úgynevezett kisegyházakat és szektákat is a rendszer szolgálatába állították. Közülük számos ma is hatékonyan működik. Álegyházak ezek. Egyikük például agresszív félkatonai szervezetként nemcsak az üzleti életbe, hanem az iskolákba is beférkőzött s bomlaszt. Egy másik - nagy médialehetőséggel rendelkezve - hetenként álkeresztény tanokat hirdetve fanatizál. Az istennélküli élet - belső támasz nélküli élet. Ebben már hiába hangzik el a krisztusi ige: „Ne félj, csak higgy!” A hit ereje nélkül a külső létfeltételek ereje elsodor minket s megfosztva az önálló gondolkodástól és a szabad döntéstől, feltartóztathatatlanul felold a tömegben. Ezt használták és használják ki tudatosan olyan pszichopata vagy/és moral insanity személyek, mint például egy volt miniszterelnök, aki „Mária országáról” gúnyolódik, azt gyalázza. Ám semmivel sem kevésbé kártékony az a szegedi színész, aki Nemzeti Imánkkal, a Himnusszal teszi ugyanezt. Árva nép lettünk, és ez magyar népünk válságának legfőbb oka. Alig né- hányan sejtik, hogy ez azért következett be, mert csonka az emberképünk, és az egészséges együttműködés személyiségünk tudatos és tudattalan folyamatai között megszakadt. Elhomályosult, eltűnt a lelkünk legmélyén mindenkiben működő istenkép. Isten ugyan változatlanul jelen van, mégis magunkra maradtunk, mert mi hagytuk el Őt. Árvák, árva nép lettünk. Teendőink Ébresztő magyarok, ébresztő Magyarország! Számunkra csak egy választás van: a tudásalapú társadalom felé vezető út, a magyar felvilágosodás útja. Ennek az útnak a lényegét e fejezet Nyitányában jellemeztük: a természetszabta fejlődésnek az útja, az erkölcsi fejlődésnek az útja, Krisztus követésének az útja. A fenti helyzetképből az is nyilvánvalóvá vált, hogy az akadályok felszámolásában a zéro-tolerancia elvét kell alkalmaznunk. Ezzel teendőink lényegét és módját is meghatároztuk. Szíjártó István: Húszéves a Százak Tanácsa____________________________ 246
