Szijártó István: Húszéves a százak tanácsa. „Vállunkra kell vennünk a Hazát!” - RETÖRKI könyvek 29. (Lakitelek, 2018)

III. Könyvsorozatunkról

III. Könyvsorozatunkról

Teendőink, cselekvésünk pillérei a következők:

1. Nemzetünk végveszélyben van. Ilyenkor nincsen politikai jobb- vagy baloldal. Csak egyetlen értéket szabad szem előtt tartani, csak egyetlen érdek irányíthatja minden tettünket: az élet, a magyar nemzet érdeke! A stratégiai fontosságú ágazatok: a mezőgazdaság, a honvédelem, az egészségügy és a köznevelés. Ezek közül is megmaradásunknak két olyan feltétele van, amelyből egy jottányit sem engedhetünk: a föld magyar tulajdonban tartása, illetve visszaszerzése és az ifjúság egészséges fejlődése.

2. Egy új lelki Honfoglalást kell végrehajtanunk!

A honfoglalás egy nép végleges és biztonságos elhelyezkedése és berendezkedése egy, a számára megfelelő térségben. Lelki ez a honfoglalás, mert fizikailag több mint másfél évezrede élünk itt a Kárpát-medencében. Azért új, mert immár nem először - üldözötté váltunk saját hazánkban, tehát újra biztonságossá kell tennünk. Az új lelki honfoglalás azt is jelenti, hogy a múltunkat is hamisítatlan teljességben kell visszavennünk. Teljes történelmünk azt bizonyítja - s erre a korábbi fejezetekben példákat is hoztunk -, hogy tehetséges nép vagyunk ezernyi személyes példaképpel, s ezért kötelességünk józan önbizalommal az új helyzethez alkalmazkodó továbbfejlődés. Nemzetünknek hosszan tartó, kemény erőfeszítéssel egyszerre kell talpra állni és emelkedni.

3. Jelenleg még egy romlásnak indult nemzet vagyunk, amelyet gyökereiben regenerálni csak egy erős ifjúság tud. Az ifjúság - s így a nemzet is - csak annyira erős, amennyire egészséges, művelt és erkölcsös.

A konkrét tennivalók kulcskérdése az emberkép. Amilyen ugyanis az emberképünk, olyan a magatartásunk is, amellyel önmagunkat alakítjuk és ezen keresztül emberi és természeti környezetünket is alakítani törekszünk. A tudás alapú társadalom ugyanis belőlünk és bennünk épül.

„Légy az, aki vagy!” Ez az ókori görög bölcs felszólítás - a vagyok és a lehetnék különbsége alapján - egyszerre fejezi ki az önismeret és az önnevelés szükségességét. Mi ugyanis mindannyian a saját lehetőségeink határain belül élünk: életünk minden napján tehetünk valamit azért, hogy többek legyünk, mint akik éppen vagyunk.

247